Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám

látatlanról, bízom, hogy jól szól rólam, s azzal a reménnyel búcsúzom, hogy Írásaim alkalmanként befogadó gazdára lelnek az Önök folyóiratában. Válaszukat várva, tisztelettel, Szanyi János, 180 Freel, Apt. 23, Ottawa, KlN 7V7, Ontario, Kanada*

Kedves János'. Pesszimizmusod sajnos indokoltí ha majd jobban tájékozódói, még borúlátóbbá válsz. Magyar-humánszakkal az idekinti

gazdasági életben semmit nem lehet kezdeni, ez a rideg valóság. En csak azon csodálkozom, hogy olyan sok fiatal magyar nincsen tisztában ezzel, mielőtt átlépi a rubikonját.

Minden a nyelvtudásodtól függ* ha tudsz már annyira angolul, s ha teheted, álljál át általános komparativ szakra, "post graduate" alapon (mégegyszer nem kell doktorálnod, ha státusodat igazolni tudod). De ez se rózsás pálya* az USAban azt jósolja a kormány, hogy 1980-ra minden harmadik humánszakos filozófiai doktor állástalan lesz, ill. más szakmában kell, hogy elhelyezkedjen.

A magyar emigrációnak legnagyobb mulásztása és bűne, hogy nem teremtett még szerény megélhetési lehetőséget séma "professzionális magyaroknak" (kivéve a papokat, de legtöbbje azoknak is vagy éhezik, vagy másból él meg). Mennyire más volna minden, ha lennének rendes, fizetett tanáraink, Íróink, művészeink! Akkor nem kellene félnünk a beolvadástól sem. De csak műkedvelők maradhatunk, s ki tudja, meddig bírjuk ....

Novelládat köszönettel nyugtázom. Hossza miatt nem tudtuk e számban hozni, de a közlendők közé soroltuk. —éji

Tisztelt Szerkesztőség! Ide hozzánk, a latinai menekülttáborba — mondhatom—csak véletlenszerűen és nagy késéssel jutnak el a magyar újságok, s főleg az ITT-OTT. Öt hónapja vagyok már olaszországi lágerlakó, de lapjuk csak most került először kezembe, s most is csak az 1972. szeptemberi szám.

Az ITT-OTT eredeti külalakjával, stílusával, de főleg érdekes, közvetlen tartalmával kötötte le figyelmemet $ szinte egyfolytában olvastam ki. Szeretnék már rendszeres olvasójuk lenni, de ehhez sajnos cseppet sem megfelelőek a körülményeim* előbb ezeken kellene változtatni, s ehhez az Önök és olvasóik segítségét kérem.

19^1-ben születtem Szülök községben (Somogym.), ahol apám csendőr tiszthelyettes volt. Apám egyébként Szatmár megyei (Hermánszeg) és a háború alatt Mesztegnyőn (somogy) volt örsparancsnokf szolgálati helyei voltíik meß Topomár, Zákány és Somogyszob. Különben egyik apai nagybátyám és unokatestvérem is a csendőrségnél szolgált. Anyai részről vasutas famíliából származom} anyám, Faggvas Julianna, somogyszobi.

Apámat a Rákosi-diktatura idején 14 évi börtönbüntetésre Ítélték, anyámat 8 hónapra, bátyámat "javitónevelésre."

Hugómat középiskolába, bátyámat ipariskolába nem vették fel, engem pedig érettségi utáni továbbtanulásra nem javasoltak—származásunk miatt.

Csurgón érettségiztem. Először vasutas lettem Dombóvárén, majd 12 évig Budapesten laboráns, segédmunkás, műszaki rajzoló, kazánfűtő, végül pedagógus.

A többnyire fizikai munkavégzésem mellett (rendes munkaidőn túl) mindig tanultam is* műszaki rajzolást, gépkocsivezetéstf 6 évig a budapesti ELTE bölcsészkarára jártam, 1971. jun.-ban államvizsgáztam és lettem magyar-történelem szakos középiskolai tanár. Katona is voltam két évig (végig honvéd).

32