Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám
A SZEMÉLYESKEDÉSRŐL Kedves Barátaimt Elnézést a kézírásért, de a kórházban rovom e sorokat. Ráérő óráimban a mennyezet bámulgatása közben rágondoltam az ITT-OTT újabb alakulására, s a korábbi lappangó aggodalmak koloszszális méretűvé tornyosulnak e sajátos környezetben. Az utóbbi időben többen kifogásolták a lap elharapódzó, személyeskedésre hajló törekvéseit, értvén ezalatt Tollas—Ertavy-Baráth, Nagy Károly—Tollas vitáit. Korábban lelkesen írtam az ITT-OTTról, s ismerőseimnek érdekes, mitöbb, izgalmas folyóiratnak neveztem. Ez talán az egyedüli folyóirat a szétszórtságban, melyet egyszeri nekiüléssel, estétol hajnalig, elejétől végéig elolvas az ember. Az emigráció, sa jncs,^telé van unalmas, se hideg—se meleg újságokkal, melyeket még a hazádnak rendületlenülös, halló, itt londonos törekvések sem mentenek meg az ál-kozmopolitán beütésektől. Az ITT-OTTot unortodox jellege, az őszinte vitára való hajlandósága teszi értékes lappá. Eljön az idő, midőn a történészek e kor ismeretvilága kincsesbányájaként járulnak ehhez^a kútfőhöz. A Tollas—Értavy-Baráth vitában a személyeskedésnek én a nyomát sem gyanítottam. ^ Ellenkezőleg, a vitafelek mély érzelmi gondolatokat és népünk egészére kiható elvi problémákat .hoztak nyilvánosságra. Testközelségük adja igazi jelentőségüket. Ertavy-Baráth levele az egyéni agónia, a magára-hagyatottság , kifejezésének iskolapéldája. Az emberek irtóznak a töprengéstől, Éj-tavy-Baráth viszont töprengő lélek. Ehhez hasonló érzelmi megnyilvánulás a világirodalom legjobbjai közé tartozik. Tollas pedig az orvos magabiztosan villogó bonckésével szedte izeire a dialógus esetleges következményeit. Mindkét férfi népe sorsáért szenvedélyesen aggódó óriás. Történelmi hagyományainkból eredően, számunkra még ma is idegenek a demokratikus elvek áldásai. Mi még mindig hajiunk a széles végletek felét vagy fejbólogató jánoskodunk, vagy debreceni disputázunk. A szubjektív vélemény-nyilvánitásban személyeskedést látunk. En még^ma is vonakodom megvetni a lábam tudományos konferenciákon, szemináriumokon a magam vélt igazában. Pedig itt nem illetik az embert személyeskedéssel. Ha valaki igazán éles tónusu, személyeskedésre hajló vitákat akar hallani, az nyisson be a kanadai országgyűlésekre, ahol néha tücsköt-bogarat kiabálnak egymásra a képviselők. S mi ennek a gyerekes szenvedélynek az eredménye? Az, hogy Kanada nem árasztja el^politikai száműzöttjeivel a világot. Sokunk fél az egyéni felfogás kinyilvánításától, az uj kezdeményezések gondolatától. Lenézzük a helyi érdekű társadalmi, kulturális, ^politikai csoportokat az elszigetelődés, provinciáíisság bélyegét ütve rájuk, ^ A nagyratörés vágyától megszálltán, holmi egyetemes világmagyarság^megteremtéséről álmodozunk. Én azt mondom, alakítsunk száz meg száz helyi jellegű csoportot, kultur gárdát, irodalmi csoportot, újságot, klubot. Vitatkozzunk, pökjük ki, ami a begyünkben van. Amig bennünk é'1 az uj kezdeményezésre való vágy, amig^fajtánk sorsa szenvedélyes vitákra sarkall bennünket, nem kell félnünk a beolvadás, a történelmi kimúlás lidércálmától. Az ITT-OTT fiatalos ártatlanságával megizleltette tagjaival a következmény-mentes vélemény-nyilvánítás gyönyöreit. A cenzúra hiánya fokozza a lap Íróiban az egyéni felelősségtudatot. S ennél nemesebb célt kevés folyóirat tűzött ki maga elé. Baráti üdvözlettel, további jó munkát, Miska János, Lethbridge, Alta. 30
