Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám
Legfennebb az avarok, dákok, gepidák és a besenyők tehetnék azt, ha még léteznének s nem haltak volna ki már a honfoglalás előtt' ad 3» A népek önrendelkezési jogának a Wilson-féle elvét nem alkalmazták. A nagyhatalmak béketanácsának ezt a mulasztását Millerand a következő finom, francia rabulisztikával mentettes Igaz, hogy a magyar békedelegáció azzal érvel, hogy a békefeltételek sehol sem rendeltek el népszavazást. Ha a szövetséges és társult hatalmak fölöslegesnek tartották, hogy a népesség ilyen irányú megkérdezéséhez folyamodjanak, ez azért történt, mert meggyőződtek róla, hogy ha ez a megkérdezés az őszinte vélemény-nyilvánítás teljes biztosításával történnék, nem vezetne számbavehetőleg más eredményre, mint amilyenre Közép-Európa néprajzi viszonyainak és nemzeti aspirációinak tüzetes vizsgálata vezette a hatalmakat . 1 Mondom, nem ismerem a magyar kormány hivatalos érveit a trianoni béketanács Ítéletével szemben, de akármennyire, térképekkel, történelmi dokumentumokkal, statisztikai adatokkal felszerelve készültek is megvédeni az ország integritását, vagy legalábbis csökkenteni a "büntetés" mérvét, nem tehették, mert! A magyar békedelegátusoknak . . . nem volt alkalmuk rá, hogy a békekonferencia tagjait tévedéseikről fölvilágosítsák. Mert a béketárgyalásoknak tulajdonképpen nem is volt tárgyalás formájuk. A magyar békedelegátusokat Neuillyben a Chateau de Madridban internálták, mintha bélpoklosok lettek volna, szóbelileg, közvetlenül nem is érintkeztek velük, hanem csak írásban. De még ennek az Írásbeli érintkezésnek sem volt tárgyalás jellege. Mindez csak azt bizonyítja, amit már a béketárgyalások idejében sejtettünk és később bizonyosan tudtunk, hogy a trianoni békeszerződés szövegét jóval a béketanács döntése előtt megfogalmazták s az egész un. "tárgyalás" nem volt más, mint szemfényvesztés, oictus masculus. megjátszott önigazolása a történelem itélőszéke előtt. A valóság az, hogy azt az "ígéret-váltót," amit a balkáni^szorult helyzetében lévő Entente adott Romániának a háborúba való belépéséért, Tiranonban—egy ünnepélyes gesztussal, a mi bőrünkre— beváltotta. Az ide vonatkozó külföldi forrásmunkákból, eredeti angol szöveggel idézek! The Quadruple Entente would promise narts of Transylvania and Bukovina in csae she /Románia/ joined the war on their side.^ By the summer of 1916, the Roumanians had at last decided that if they wanted to get a slice of x.Bessarabia from Russia and the province of Transylvania from Hungary, they must jump into the war on the side of the Entente.^ 15
