Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám
Itt ülünk a mester uj hazában, amit körülvesz a késő ősz pompája, a hallgató avar. De itt benn minden az alkotás türelmetlen lazában ég, mintha sose volna enyészet. Eszembe jut három év előtti látogatásunk a régi házban, ami ugyanebben a parkban állt, a tó másik oldalán. És emlékszem arra a szörnyű estére, amikor egy barátom felhívott: leégett Dómján haza. Benne pusztultak metszet^i,mi nden fatáblája. Évtizedei alkotása lett a lángok martaléka néhány perc alatt. Szinte hallottam a népdal forradalmi sorait: felszállott a páva...de ez a tűzmadár nem a szabadság reményét, hanem pusztulást hozott. Láttam a lángoló, szenesedül fát, a madarakat, amik nem tudtak elrepülni, hanem hamuvá lettek, s a csodálatos szőnyegeket, szemben az ajtóval a művész új korszokának első remekműveit. A telefonkagyló reszketett kezemben. Mi mindent tartogat még a bal sors? A művész válasza azonban nem búskomorság, nem kétségbeesés, vagy fásult beletörődés volt, hanem egy makacs, legyőzhetetlen életerő. Valóságos feltámadás! S ma a park és a fák ugyanazok. Ugyanaz a szél is, amelyik kergeti a zörgő leveleket. De közel a tóhoz, egy másik, még szebb helyen már áll az uj ház. Stílusa emlékeztett dunántúli oszlopos tornácokra, de mexikói adobe házakra is. Minden kőből. S a madarak feltámadtak. Megelevenedtek porukból s beköltöztek az uj hajlékba. Ugyanazok a titokzatos, messzi földről jött madarak, évezredek himpora rajtuk, őrzik a titkot, amire csak bennünk, magyarokban rezzen meg a viszhang. Az elveszett mitológia hangja. A fó'nix-sorozat uj madarai a falakon, állványokon, asztalokon. Káprázatosabb színekben ragyognak mint valaha. A szin diadala az anyagon. "A gyapjút megtöltöm lélekkel s a fát a szín varázsával" - vallja Dómján egyik katalógusának széljegyzetében. A nappaliban ülünk, nem messze a kandallótól, mellettünk a télikert dús trópusi növényeivel. Az ebédlő ajtaján ki kandi kainak a gótikus bútorok s a falakon körben hallgafagon ülnek a madarak, szikrázó pompájukban. Köztük a biborfejü sárkány, rejtelmes virágok, kényes pávák, juhász legény, királyok és királykisasszonyok, a népmese világa. Mintha sohase járt volna itt a tűzmadár és korommadár. Hogy történt a feltámadás csodája - szorít a kérdés. Hogy telt meg az uj ház alig két évvel a pusztulás után ezekkel az uj remekművekkel? " Mi mondanivalód van az Itt-Ott olvasóinak - nagyvilágba szerteszórt magyaroknak - életednek erről a megpróbáltatásáról és az újrakezdésről?" Ősz haja homlokába hull, szemében gyermekes vidámság. " Az egész élet: újrakezdés. Nem kell megijedni az élettől. Vannak idők, amikor azt hiszi az ember, hogy nincs tovább. Ilyen volt az a nap, amikor negyven év munkássága elveszett. Hatvanötéves fejjel újrakezdtem. Más ilyenkor nyugdíjba megy. Mindenki azt mondta: lehetetlen. Lehetetlen, hogy meg tudjam oldani, amit elterveztem." " Mi volt a terved?" " Terveztem egy házat tiszta kőből, cementből, amit a tűz meg nem égethet soha többé. Hozzáfogtam két munkással. Ők nap! nyolc órát dolgoztak az épületen, én tizenhatot. Mindenki csodálkozott. Mit csinálok? Mikor fogok újból művészethez? Soha nem leszek kész...Igazuk volt. Egy művész soha nincs kész. A ház egy év alatt befejeződött, azóta itt élek és dolgozom. Uj müveket alkotok és soha nem leszek kész." Csodalatos ez az uj ház, talán a világ legszebb műterme, százados fák között, a hegy oldaláo, a csend országában, ahol néha özek bámulnak be a műterem románivü ablakain. Cseh Tibor: BESZÉLGETl£ DOr\J/,l!NAL 4
