Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-03-01 / 3. szám

Zoltán Gyula:

NÉHÁNY GONDOLAT A MÁSODIK TANÜGYI ÉRTEKEZLETTEL KAPCSOLATOSAN

A második tanügyi konferenciát nagy érdeklődés mellett, mintegy 2^0 résztvevővel tartotta meg február 12-én Clevelandban annak vezetősége. Szinte azt Írhatjuk, hogy az 1971 év november havában megtartott Magyar Találkozó egyik örök érdeme lesz az, hogy részben az Amerikai Magyar Szövetség kezdeményezésére is összehívta az első tanügyi konferenciát, hogy az emigráció magyar iskoláinak vezetői megtárgyalják egymás között az oktatás módját, lehetőségeit és letárgyalják miként lehet emelni a színvonalat de különösképpen azt is — amiről az utóbbi időben sok szó esett— hogy miként is van ellátva az emigráció tankönyvekkel.

A most megtartott tanügyi konferencia értékét nagy mértékben emelte az, hogy az első konferencián meg nem jelent Magyar Cserkészszövetség is teljes aktivitással bekapcsolódott és a felmerült kérdések letárgyalásában résztvett. Aki tudja, hogy mindenütt, ahol magyar cserkészek vannak, ott magyar iskolák is működnek, azoknak nem

szükséges bővebb magyarázat az eredményeikről.

Tárgyilagosan meg kell állapítsuk, hogy az ilyen^konferenciáknak van e*y nagy hibája, a rendelkezésre álló idő rövidsége. Ez különösképpen igaz ha az értekezletet félórával később kezdik meg a kitűzött időnél, s másfél óra múlva azt mondják, hogy be kell fejezzük a megbeszélést, mert az esti bálhoz kell még öltözni.

Ámde lássuk a részleteket, A tanügyi értekezlet valójában nem egy értekezlet volt, hanem egy beszámoló, amelyen a ki jelöltek beszélhettek, utána az elnök —nekem más gyűlésre kell mennem-- jelszóval lezárta a gyűlést és azt mondta: most már beszélgethettek. Tehát, mint megállapítottuk, a Tanügyi értekezlet két részből állott, az első rész volt a hivatalos rész, valójában beszámoló, és a második rész, a nem hivatalos rész, az értekezlet.

(Mivel az értekezlet első részéről már van beszámoló Ludányi N. Panni tollából, és mivel az ismétlést szeretnénk kerülni, Zoltán Gyula hozzászólásából kihagytuk az első részről szóló beszámolóját és csak a második, vagyis "értekezlet" részre vonatkozó megfigyeléseit közöljük — szerk.)

A második rész lett volna hivatott arra, hogy egy kis egészséges vita meginduljon, s a megjelentek véleménye alapján a hivatalos részről elhangzottak szentesítést, vagy módosítást nyerjenek.

Ám lássuk milyen témakörökben alakult ki a vita. A tankönyv kérdése volt az első kérdés. Az egyik felszólaló kifogásolta, hogy előadók olyan tankönyvek elfogadását is javasolták, amelyek még meg sem jelentek, vagy csak egyes füzetek jelentek meg (ábécé). Ugyanakkor meglévő jó ábécés könyvekből még elegendő készlet van (Pohárnok: Séta 3etüorszárban), s meg lehet hogy az emigrációs iskoláknak több mint a fele ebből tanit ma. Felszólaló a célszerűséget kérte előtérbe helyezni. Ha könyveket akarunk kiadni, olyanokat adjunk ki először, ami nincs, pl. magyar nyelvtan, magyar földrajz, magyar irodalom (ez talán most jelenik meg, de az újabb irodalommal nem eléggé foglalkozik)és magyar történelem; valamennyi könyvet az emigrációs ifjúság gyengébb szókincsének megfelelően könnyebb stilusban megirva készítsék el a pedagógusok. Ha azután bárki jelentkezik egy olyan tankönyvvel, mint pl. ábécé, amire azt mondja, hogy ez menti meg a magyarságot, akkor a tankönyvbizottság vizsgálja felül, szakoktatókat kérdezzen meg, s ha az a vélemény alakul ki, hogy az uj tankönyv jobb, akkor ggondos-22