Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-03-01 / 3. szám
S amikor a sárga bortól csillogó poharakat egymáshoz ütötték,szemükben emlékező, puha melegség volt. —Egészségedre, Jóska... —A tiedre is, Péter... Ahogy az asztal fölé hajoltak, arcuk hasonlított egymásra, mintha testvérek lennének. Fogyott a bor, nőtt az este és ok elgondolkodva nézték a régi emlékeket, amiket a könnyű mámor eléjük hozott. —Te, Péter... hát a Csatári Bandi él-e még? —Agyvérzés vitte el... Az ősszel temettük... —Bővérű gyerek volt a Bandi mindig...--Emlékszel Jóska, mikor az István-napi búcsúban táncközben szorosabban ölelted magadhoz a Jucit, mint ahogy az a Bandinak tetszett... Hamar kiugrott a bicska a csizmaszárból. Ha nincsenek ott a csöndérek, nem tudom itt ülsz-e ma este..? —A falu legszebb lánya volt a Tapasztó Juci, aztán igencsak bolondult érte a Bandi... —Te is nagyon jártá^ utána, Jóska...--Elmúlt, Péter... És most mér azt is megmondhatom neked, hogy azért mentem ki Amerikába, mert a Bandit választotta a Juci... —Gondultam én azt, Jóska...Mert ismertük mi egymást. A bokrok alatt már meggyujtották apró kis lámpáikat - a szentjános bovarak és valahol a közelben az elmúlás igrice pengette citeráját. Kri... kri... kri... kri... szólt a tücsök halkan, mint amikor egy öreg cigány csak úgy magénak muzsikál. —Nemsokára itt az ősz, Jóska... —Minden elmúlik, Péter... —Mit határoztá, Jóska? Végleg visszajössz..?--Igen, Péter. Még egy évem van a nyugdijig, meg a házat is el kell adni... De nem vissza, hanem haza gyövök én, Péter.., mert én innen igazábul soha el nem mentem... Chicago Kassay Dezső: MAGYAR MŰVELTSÉGI FORRADALOM: Egy Kodály-est Bevezetője Mai esténk főtárgya és fénypontja Darázs Árpád professzor előadása. Cime: "Kodály Zoltán és a magyar zenei forradalom'.""Ha a zenei megújulásnak ezt a szakát forradalomnak nevezzük, akkor ennek irodalmi ikertestvére is lelki lázadás. A kettő együtt pedig magyar műveltségi forradalom. Az ikrek hasonlatossága két helyen volt kiütköző. Először mindkettőnek a vezérei a civilizációtól legkevésbé érintett, egyszerű néphez hajoltak le a forradalmi alapkövekért. Másodszor mindkettő meg-nem-értésbe, sőt súlyos ellenállásba ütközött. Az ősi dallamok és az ősi nyelvi sajátosságok az időtlen idők hagyományaként generációk, sirok és temetők végtelen során öröklődtek és maradtak^fenn*a nép nyelvében és dalaiban. Ezeknek értékét ismerték fel Bartók és Kodály. Szabó Dezső követte őket, amikor Csikba ment a csiszolatlan kincsekért. Ady is vallja, hogy az ősök hagyatékából merített: "Vad^indák gyűrűznek körül, S mig az alvó föld .lelkét lesem, Rég múlt virágok illata bódit szerelmesen." Vagy: "Verecke hires utján jöttem én, Fülembe még ős magyar dal rivalí." Aztán találkozik az "Ős Kajánnal." A magyar ezer év óta nyugatra néz, nyugathoz tartozónak érzi mail
