Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-02-01 / 2. szám

nyegét, s kevesen látják egyben problémáit olyan tisztán, mint Te. Pár bekezdésben, tömören összefoglaltál majdnem mindent, ami lelkesit és ami aggaszt.

Javaslataidat megszivleljük. Nem egészen újak számunkra* a munkamegosztással, fenntartói körrel kísérleteztünk és kísérletezünk. Egyelőre kevesen vagyunk, de a gárda kibővítése problémákkal járna (egyszerűen adminisztráció ill. összeköttetés terén nembirnánk még a külön munkát). Előfizetéses alapról többször volt szó, s ha rendszeresítenénk a munkát (amivel szintén próbálkozunk) megoldás lenne-de nem jó megoldás. Mert igazad vans esetünkben a közösség, annak épitése és ápolása az állandóan szemelőtt tartott célunk, nem pedig a lap önmaga. Ennek köszönhetjük parányi méretét megcáfoló, majdnem bámulatos erejét, és ugyanennek azokat a gyengéket is, melyek egyelőre krónikusak* a pénzhiányt, egyesek túlterhelését, a kis nyomdai kapacitást, stb. Ennek dacára a görbe, ha rendszertelenül, hepehupásan is, de állandóan fölfelé tart. A lassú, de biztos fejlődés útját választottuk* a szó szoros értelmében egy baráti körnek, közösségnek a kiszelektálását és kinevelését, helyesebben összenevelését. Göröngyös ut—de szerintünk az egyetlen, amelyet járni érdemes.

Tudod, sokat Írunk magyar vallásról. Sokan félreértenek* de annyit már elmondhatunk, hogy munkánkat vallásos magyar szellemben végezzük. S ha megengeded az analógiát, úgy érezzük, hogy "gyülekezetét" építünk és szolgálunk, olyant, amely majd tud "szellemi és lelki bilincsek nélkül élni," minden önálló gondolkozás mellett a legnagyobb harmóniában, szeretetben és közös munkában, minden szellemi és természeti távolság dacára egy, meghitt "egyházban." Meggyőződésünk, hogy ha kevesen is, de ha nagyon hiszünk és akarunk, meg fogjuk változtatni, Isten segítségével, a magyar sorsot—először a lelkiekben, az erkölcsiben, amikből aztán viszont minden egyéb következhetik és következik.

Stratégiánk csak irányzat, taktikánk egyelőre a mindennapi nehézségek leküzdése, a személyi gyengék leküzdése. Tudjuk, hogy túlléptünk az "egyéni ambíciók határán" (ha ilyenről beszélni lehet} tévedsz, a kinevezés megvan, családja is, két állása is némelyikünknek, s csak a"szabad időnkben," főleg éj jel, rójuk le azt a havi 40-50 órát, amit ez ármunka többőnknek jelent) és tudjuk, hogy e'lőbb-utóbb le kell majd térnünk az amatőr alapról—de egyelőre másképpen nem lehet. Nem akartunk és nem akarunk részt venni a magyarság programszerű kizsákmányolásában, megfejésében, inkább tovább kulizunk, s ha kell, saját zsebünkbe is benyúlunk mélyen, csakhogy a munka továbbfolyjék.

Nem panasz ez* inkább mentegetődzés, hogy megmagyarázzam, miért késik néha a lap, miért nem^megy minden olyan precízen, simán, mint ahogyan kellene. Mégis reménykedünk* ez az év jobb lesz, mint az eddigiek, és derengnek már bennünk tervek a távolabbi jövőre nézve is, arra az időre, amikor "gyülekezetünk" megerősödött s alkalom lesz a hatásosabb, professzionálisabb munkára, a lapon tulmenőleg is. Türelem* Ti is megtehetitek még a magatokét "down under." Addigis* ^terjesszétek a lapot és szellemét, szerezzetek anyagi és szellemi támogatókat, barátokat. Felajánlott segítségedet őszintén köszönjük, s mint egyenjogú társunktól számítunk is ráS Üdv,

21