Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-01-01 / 1. szám

de csak egy mély lélegzés lett a szándékából. A szavakat lenyelte, mielőtt kimondta volna. Ilyen esetben hallgatni szoktunk. A közlési vágy ugyanis erősebb mint a tudat kritikai ébersége. Végülis nem birta tovább a csendet.

—Hadd lássam, milyen pszichológus.

—Mit akar megtudni magáról, amit már ne tudna?

—Abból, hogy mit fog rólam mondani, maga vizsgázik.

—Ügyes trükk.

—Feltételezem, hogy nem lesz udvarias.

—Nincs okom, hogy a maga esetében az udvariasságot az érdektelenség maszkjának tekintsem.

—Tehát?

—Tehát. Essünk tu'l a felületes észrevételeken. Nem tudom,

hogy ez a Kent miféle klub vagy társadalmi szervezet. A tudatos magabiztosság, ahogyan a tagjai mozognak, viselkednek, jelzi, hogy jómódban élnek. Olyan emberek, akik maguk rendelkeznek az idejükkel. Az igyekezet, amivel ellátják a menekülteket, egy fokkal több mint ami indokolt volna. A gondosság, a figyelem édeskés, túlzott. Szerep. Nem beszélve azokról, akiknél hitből vagy humánumból fakad az eféle jótékonyság, unatkozó vagy periodikus morális rohamban lévő asszonyok bizonyítani akarják, hogy ők jók. Sajátmagukért teszik, amit tesznek. A maga jótékonysági akciója mögött nincs önigazolási szándék. Nem hisz abban, hogy amit csinál, annak értelme van. Ezt azzal is kimutatja, hogy félrevonult a társaságától. Hogy mégis vállalkozott az őrangyal szerepre? Egyfelől társadalmi helyzete Írja elő az ilyesmit, másfelől uj izgalomra volt szüksége. Attól tartok ugyanis, hogy izgalmaiban már nincs fokozási lehetőség. Mutatja az is, hogy a harmadik férjénél tart. Már ami a legális kapcsolatait illeti. Folytassam?

Mrs. Tibbs, majdnem derűsen, bólintott.

—A gyűrűje legalább négykarátos. De ez csak a jómód rutinját s nem annak örömét jelzi. Ha valaki tu'l van jón és rosszon, hogy elviselje a jelent, a múltba szökik. Egy szin, egy érzés csak akkor lesz élmény, ha az az emlékezés alkémiájában feloldódik, ha azt aszszociá'lhatja valamihez. Kedvenc Írója természetesen Proust.

—Döbbenetes.--Kérem?

—Semmi. Folytassa.

—A harmadik házassága is megérett a válásra.

—Hagyja abba! Jó éjszakát.

—Jó éjszakát.

Elnyomtam a cigarettát s lehunytam a szernem. Kisebb falu állomásán szaladt át a vonatunk. A fényeket a szemhéjjamon észleltem. Már túl voltam az Európába tévedt ember első kíváncsiságán, aki minden tájat meg akar őrizni élményraktárában. A magamra kényszeritett alvásból Aachenben ébredtem fel.

Mrs. Tibbsszel csak a hajón találkoztam. Már látszottak Dover fehér sziklái. Mellé lépve, köszöntöttem. Nem fogadta a köszönésemet. A korlátra dőlve, szomorúan nézte a sziklákat és verset mondott:

I have loved England, dearly and deeply,

Since that first morning, shining and pure,

The white cliffs of Dover, I saw rising steeply Out of the sea that once made her secure.

I have loved England, and still as a stranger,

Here is my home, and I still am alone . . .

7