Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-02-01 / 2. szám
már igen. Ha a vallás olyat tanit nekem, amit elhinni vagy felfogni képtelen vagyok, más vallást kereshetek magamnak, de más hitet ali§. (Helytelen ez a magyar kifejezés, hogy "kitért a hitéből." A vallásából tért kis) Hogy valakinek mi a vallása (tehát—nem a hitei) az nagyban attól függ, milyen vallás-területen, milyen vallásu szülőktől származott. A szülők adják neki a saját vallásukat olyan korban, melyben még egyéni vallásról beszélni nem lehet. A gyermek aztán erre a vallásra tanitva lesz, ezt gyakorolja és éli, a vallás által hirdetett é'let-rendben nő fel és rendszerint benne is marad. # Az egyes vallásokat vagy maga a kérdéses vallás istene hirdette ki, vagy próféták, küldöttek, elhivatottak hirdették. Esetleg valaki "isteni sugallatra" leirta. Ezért a vallás merev és kötött rendszer. Alapjai és tételei (dogma) vannak, melyeket szabadon, egyénileg elfogadni vagy elvetni nem lehet. Ha ezt teszi valaki, az már tulajdonképpen nem a kérdéses vallás teljes értékű tagja. A köznyelvben ezeket hivják "kevés hitü" vagy "vallástalan" embereknek. Ha azt mondják, hogy hitetlen, vagy szakadár, a meghatározás hamis. Ez a valaki csak vallástalan lehet, de hitetlen alig. Még akkor sem ilyen, ha kijelenti, hogy egyetlen vallást sem hajlandó elfogadni. Erre az esetre a helyes kifejezés: felekezeten kivü'liS Ez nem jelenti azt, hogy ez a valaki nem hisz semmiben, esetleg nem hisz az Istenben, csak azt és anynyit, hogy nem fogadja el ezt, vagy azt a vallást. Ez a magyarázata annak, hogy valakit egy vallásból—ha nem méltó rá, nem a parancsai szerint él és gyakorolja azt—ki lehet közösíteni, esetleg kiátkozni. A hitéből viszont senkit sem kiközösíteni, sem kiátkozni nem 'lehet. # A vallás kezdetben házi, családi, törzsi valami volt. (Házi, törzsi bálványok, istenek, totemek, stb.) Alapja a vérség, a család, a törzs. Magasabb fokon a faj. Azon vallások, melyek nem ragaszkodtak a fajisághoz, a vérség - hez, idővel átcsaptak a törzs, nemzet, ország határain és u.n. "világvallássá" fejlődtek. Ezeket ma "téritő" vallásoknak is nevezzük. Ismerünk azonban vallásokat ma is, melyek a faj, a nép, a nemzet saját tulajdonai. Melyekbe csak beleszületni lehet. # Dacára annak, hogy minden vallás az ember hit-adottságára van alapozva, a kettő nem ugyanaz5 Ez az a két alaptényező, melyeket az emberek általában egynek vélnek, holott legfeljebb csak párhuzamosan haladnak, de ezt sem törvényszerűen teszik. Valaki, aki—mondjuk—római katolikus, sohasem mondhatja azt, hogyha mormon, a mohamedán, a zsidó vagy a buddhista hitetlen vagy vallástalan. Ha "egyistenhivő" vallással tesz összehasonlitást, azt sem mondhatja, hogy istentelen vagy pogány. Éppen olyan hithü, vallásához s ennek tételeihez buzgón ragaszkodó "hivő" (és becsületes ezen a téren) akárcsak ő magaí Miért? Mert őt ebben, amazokat meg azokban a vallásokban nevelték. Mert úgy őt, mint azokat a vallásuk kielégítik. Ha nem igy lenne, akkor megváltoztatták volna a vallásukat, vagy felekezeten kivüliek lennének. 14 T
