Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-12-01 / 10. szám
1972 december ITT-OTT 5. évfolyam, 10 szám Petőfi Sándor: KARaC SÜNKOR Lnhozzám is benézett a karácson, Tán csak azért, hogy bus orcát is lásson ás rajta ecy pár reszkető könyüt. Menj el, karácson, menj innen sietve, Hiszen családok ünnepnapja vagy te, S én madara, egyes-egyedül vagyok. Meleg szobám e gondolattól elhül. Miként a jégcsap függ a házereszrül, Úgy függ szivemről ez a gondolat. Hej, be nem igy volt, nem igy néhanapján: Ez ünnep sokszor be vigan viradt rám Apám, anyám és testvérem közötte Oh aki együtt látta e családot, Nem mindennapi boldogságot látott! Mi boldogok valánk, mert jók valánk. Embert szerettünk ás istent imádtunk; Akármikor jött a szegény, minálunk Vigasztalást és kenyeret kapott. Mi lett a dij? rövid jólét múltával Hosszú nagy Ínség . . . tenger, melyen által Majd a halálnak révéhez jutunk. De a szegénység énnekem nem fájna, Ha jó családom régi lombos fája Úgy állna még, mint álla hajdanán. Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta; Egy ág keletre, a másik nyugatra, S éjszakra a törzs, az öreg szülők. Lelkem szülőim, édes jó testvérem, Ha én azt a kort újólag megérem, Hol mind a négyünk egy asztalhoz ül $ . . . Eredj, reménység, menj, maradj magadnak, Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak, ^onbár tudom, hogy mindig csak hazudsz . . . Isten veled, te szép családi élet? Ki van rám mondva a kemény Ítélet, Hogy vágyam űzzön és ne érjen el. Nem nap vagyok én, föld és hold körében; Mint vészt jelentő üstökös az égen, Magányos pályán busán bujdosom. Pest, l8Üá. decembor 3
