Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-10-01 / 8-9. szám

könyv számára sikert.

N.s Milyen benyomásokra tett szert a mai, nyugati irodalommal való páréves érintkezése folytán?

H. t Feltűnő a tagadás, az üresség, a kétségbeesettség^erős hangoztatásának a divatja, a művészet győzedelmes lemészárlása, az abszurd szinpad, az uj hullám borzalmasan unalmas regényei, a költők dadaista bégetése. Mindez a pubertás jele. Há'listen azonban ez nem teszi ki az egész nyugati művészetet. Minden egészséges civilizáció termel mérget, de ugyanakkor ellenmérget is.

. Egy másik tünemény, mely éppoly domináns mint veszélyes, a tudomány terrorja a művészet felett. A tudomány értelmében a gének vették át a sors szerepét* az iró papirra való mázolását régimódi foglalatosságnak tartják. De ha nem a művész az, aki minden fogyatékossága dacára megfogalmazza a világ élményét., akkor kicsoda? Azt, hogy a Borodino-i csata élőkép maradt, Tolsztoj leírásának köszönhetjük, s nem a történelmi-stratégiai tanulmányoknak.

Itt van valahol a helye a művészetnek ebben a mai világban, melyet úgy látszik elbűvölt a tudomány, ami a jelen és a jövő minden problémáját, úgy vélik, meg fogja oldani. Elködösiti a szemünket a 19.-ik századból eredő haladás-mitosz.

N. s A haladásban való hitet tehát az illúziók közé sorolja?

H. J Legalábbis nincsen egy egyszerű vonal, mely az eszményihez felvezet, mint ahogyan azt a naiv emberek elképzelik. Az pl. nem igaz, hogy a jövőben eltűnik minden viszály az emberi társadalomból. Eg ez részemről nem az őrültség dicsérete. Csak meg szeretném őrizni a tiszteletet az ember irracionális oldala iránt, a költészetre való szüksége iránt, valamint az iránt, amit őseink Istennek neveztek és amire mi, az utódok, uj nevet keresünk.

N. i Tehát úgy tartja, minden olyan emberi vágy, ami a józan gondolkodáson kivü'i esik, a vallásos érzéseket pótolja?

H. 5 Ezzel közelkerültünk a titok határához. A mai emberen úgy kiáll a—nevezzük igy—metafizikai érzék, mint háton a pun.

N.: Mert elnyomták?

H, J A mai társadalomban senkisem valóban önmaga. Se az ujságiró, se a regényiró, se a cipész. A racionalizált amerikai társadalomban a^kompenzáló szerepet a forradalom metafizikája töltőbe. Hogy a kábitószereket ne is emlitsemj de a morfinisták is a racionalizmus áldozatai.

N.í Miben keressünk hát megváltást, vagy legalább reményt?

H. í Az egyik fiatal marxista történész azt allitja müvében, hogyha középkor embere boldogabb volt mint a reneszánszé, mivel úgy érezte, jelentékeny részecskéje egy Egésznek. Ezt a szükségérzetet pedig, hogy az ember egy felülrendelt Egésznek az alkotórésze, egy fontos szerkezet eleme legyen, nem elégiti ki sem az egyén társadalmi bekapcsolódása, sem a kutyájának a sétáltatása. Ki kell épiteni egy értékrendszert, ami nélkül a társadalom nem képes működni.

N.: Ez azt jelentené, hogy az olyan értékeket, mint emi'lyen pl. a becsület, a haza, a munka, nem tartja elegendőnek?

H. i Tudja,a becsület fogalma, legalábbis azé, mely a lengyel nemesség erkölcsi világképéből ered, magában foglalja a méltóság érzetét is. Eg az emberi méltóság szerintem erkölcsileg nem ellő