Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-10-01 / 8-9. szám

ez a hazához fűző szálak megerősödését vonja magával, ^nacionalista elvakultság nélkül9 de ugyanakkor a mások iránti nagyobb' megértést is. Varsóból mindig úgy utazom el9 hogy nem viszek magammal kész receptet, s valamivel megkisebbülve, de ugyanakkor meggazdagodva^térek^meg, a világ bonyolultságától megrázva_és elbűvölve. Ég a németek különösen érdekesek nekem. Kölcsönkaocsolataink tragikus története meg egy bizonyos lélektani rokonság miatt.

N.: Komolyan? Erről még sohasem hallottam.

H. i Meg tudom alapozni. A német egyike azoknak a kevésszámú európai népeknek9 amelyeket—akárcsak a lengyelt—érdekli az, hogy mások milyennek látják őket. Németországban pl., ugyanúgy mint nálunk, olyan antológiákat adnak ki, melyeket eleve ebből a szempontból szerkesztenek. Az angoloknak, franciáknak eszébe Se jutna az ilyesmi.

N.i Es úgy véli, ennek a hasonlóságnak az okát azonos, ill. hasonló nemzeti, lelki gátlásokban kereshetni?

H. 1 Éppen a lengyel és a német nemzeti gátlások különféleségében, melyek—és ez nem paradoxon—a dialógust megkönnyitik. Fogyatékosságaink és erényeink kiegészitik egymást. Egyik barátom szokta mondani! add a német szorgalmát és lelkiismeretességét, hozzá a lengyel képzelőerejét és értelmességét, s megteremtem neked a tökéletes embert. Az N.Sz.K.-ban érezni, hogy érdeklődnek a lengyel kultúra iránt. Elvégre sokan élnek ott, akik Lengyelországban születteks tudnak nyelvünkön, ill. jó forditói képességgel rendelkeznek. Ezt nem a mai, államaink közti politikai viszonyokban észlelhető irányzatok miatt mondom. Már rég ez a véleményem, már akkor is az volt, amikor még nem volt népszerű. Eg úgy vélem,, ezt a lehetőséget most ki kell használnunk kultúránk javára. Es egy jó lengyel könyvnek, jó kiadónál való megjelentetése jobban reprezentál minket (hacsak nem exportáljuk gépkocsijainkat Németországba!) mint minden kolbász- vagy vodkakiá'llitás. Nyugatnémetországban a háború óta több, mint ezer lengyel regény, verseskötet és esszé jelent meg.

Gondolom, ideje volna a kultúrában a hagyományos alapokból kiindulni, Mi lengyelek Párizs bolondjai vagyunk. Persze minden fiatalnak, aki a művészettel foglalkozik, kivánom, hogy egyszer élményévé váljék Párizs és Franciaországi de az a remény, hogy a francia sógor pont érettünk fog majd lelkendezni, inkább illuzórikus, mintsem nem.

N.! De a müveknek száma, melyeket franciára forditanak, szintén nagy, nemde?

H.! Nem a szám számit. Annak igazán semmi különösebb jelentősége nincsen. Egy könyv sikere a forditótól, ill. a társ-szerzőtől függ, meg a kiadótól. Csak ha jó a műfordítás és ha jó hirnevü kiadónál jelenik meg, csak akkor olvassák a kritikusok a nagy lapoknál.

N. s Cn tehát^ célszerűtlennek tartja a lengyel könyv nyugati népszerüsitésének egész eddigi módszerét?

H. ! Ezzel nincs is eléggé erősen kifejezve. Az ilyesmit minálunk a helyzet ismerete nélkül csinálják, s az eredményt statisztikailag számitják ki. Dehát nem a számok a fontosak, hanem a visszhang, a fogadtatás, a másik irodalom vérkeringésébe yaló bekerülés. Csak^komoly kiadó talál kellő figyelemre a folyóiratoknál, a rádióban és televízióban, csak az biztosíthat egy

15