Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-10-01 / 8-9. szám

szolgájává tette. Nem hoztak újat a nemzetiszocialista mozgalmak sem, melyek faji miszticizmussal próbálták leplezni lényegüket.^ Az egyik oldalon Marx állt, a termelő hangya-ember prófétája, a másikon Nietzsche, a germán apostol, aki a kereszténységet rabszolgák erköl­csének tekintette és hirdette? "Az én kódexem Dionysos kódexe? ér­­zekiség és kegyetlenség. Ez az egyetlen konfliktus? Dionysos vaav Krisztus." A kegyetlenség, a bosszú, a túlhajtott termelékenység, a gyűlő­­let .béklyóiból szabadulni szeretne az Ember. Újra krisztusok járnak közöttünk a földön. Az uj nemzedék ösztönösen elveti az izmusokat és anti-izmusokat, melyekben felismerte az ember degradációját. Persze a külső látszat csal, a hosszú haj, a piszkos körmök, a rongyos ga­tya, az anarchista lázadások és a kábítószerek csak az utánzók féti­sei, elrejtik a lényeget. De csüggesztő módon nem szimatolják meg a lényeget a nyugati világ művészei sem és továbbzüllve a dekadens for­malizmus útvesztőiben, tultenyésztett sznobok udvari szállítóivá pros­tituáltán, magukat. Ezért olyan üdítő az európai gyarmati népek^ mai nemzedékeinek irodalmát olvasni. A mai magyar irodalom a világiroda­lom élén jár emberségében, alkotói tisztességében és igényességében. Még az annyi nyomás alatt vergődő Erdély költője is kiszáll a provin­ciából, felemeli fejét az elsüllyedt Atlantiszból. Aletta van der Maet.sirján.ma^olyan uj virágok nőnek, melleket csak az anyanyelv börtönrácsai zárnak el minden ember leikétől? Jövel a csendeken át, észlevegőjü világ? az viszi égbe a szárnyad, hogyha az ész ama támasz, mellyel egekbe röpit .... (Tóth István? "Ajánlás a kolozsvári huma­nista költők olvasóihoz.") . *• ,i' - • • A ráció és a hit még soha nem volt szintézise érik az idők méhé­­ben. ^ A detronizá'lt Isten helyén még az atombomba trónol, jobbján és balján a materializmus prófétáival. De a mély már nyugtalan. Mar­seilles-1 sikátorokban, az amerikai korporációs sivatagból mind na­gyobb számban^menekülő fiatalok lelkében, pesti Íróasztalok mellett, vagy a csikágói metropolisz kegyetlen magányában felcsendül az ember­ség uj himnusza? adjátok vissza a lelkünketl Hocking igy fogalmaz­ta meg* Nem vagyok csak állat (mint Darwin mondta), nem vagyok csak nemi vágy (mint Freud állította), nem vagyok proletár (mint Marx szeretné) és nem vagyok csak atom* valami más vagyok, valami, több és nagyobb, mint mindez együttvéve. Es több is akarok lenni. Vissza akarom szerezni ; a 'telkemet'. ^Ideológiák hosszú, kínos bukási folyamatának apokaliptikus ko­rát éljük. Közöttük vergődik és uj utakat keres az Ember. Sár a ma­gyarság meghallaná az idők szavát és úgy készülne fel az uj korra, hogy a haldokló ideológiák minél kevesebb kárt tegyenek benne. Midland Park, N.J. 13

Next

/
Thumbnails
Contents