Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Nem hiszem, hogy a hasonlat csal és sántit. Testvéreid ott élnek és szenvednek a börtönben, a vasfüggöny mögött. Szeresd őket mélyebben, alázatosabban és önzetlenül.

Mártír írók és költők. Az 56-os szabadságharcot látszólag bátor és szókimondó költők és irók indították el. Márai Sándor szerint a történteket egyik menekült igy fogalmazta megü "A hazai irók jónéhánya olyan volt az 56-os forradalmat közvetlenül megelőző időkben, mint a kakas, amikor azt hiszi, azért van hajnal, mert ó kukorékol.

A valóságban azért kukorékoltak, mert észrevették, hogy már hajnalodik." Magyarországon nincs még semmi jele az^uj^hajnalhasadásnak. Ezért egyesek azt kívánják, hogy az otthoni költők és irók mondják ki az igazságot kereken és nyíltan, "legyenek apostolok, akik szabadságukat és életüket is kockáztatják." Ez a martiromságra való felhívás különös érzést kelt bennem. A felhívó talán azt várja, hogy a kakas a hajnal érzése nélkül is kukorékoljon, hogy jöjjön a hajnal. Nem a hajnal jön, de a mártiromság és újabb magyar vér. A magyarok megmutatták 56-ban, hogy meg tudnak halni a szabadságért és ebben az egész nemzet benne volt, nemcsak néhány költő és iró. A nemzet akkor olyan erkölcsi magasságokra emelkedett, mint előtte kevés nép bármikor. Meghatódva olvasom, hogy egy-két orosz költözés iró vállalja a kiközösítést és börtönt az igazságért és szabadságért. (A halálig eddig senki se jutott el közülük.) Most az oroszokon és más elnyomott népeken a sor. Ahogy mi "azt a próbát, azt már kiálltuk."

Miért mindig újra és újra a magyar?

Aki pedig másoknak prédikálja a mártirságot, mutasson példát. Mert amit én prédikálok az legeslegelsősorban önmagámra nézve kötelező. En nem biztatok senkit se, hogy mártír legyen. Magam se akarok az lenni. De te, prédikáló barátom, te eredj haza és ha valóban hiszed is, amit prédikálsz, mutassad meg, hogy ke'1'1 mártírnak és "apostolnak" lenni. Akkor, de csak akkor fogadom el hitelességed és csak akkor emelem meg kalapom előtted könnyezve, meghatottan, tisztelettel és mélyen.

Az otthoni magyarokról. Odahaza kommunista szervek a parlament, a minisztériumok, a megyei tanácsok, a szakszervezetek, a magyarok világszövetsége, stb. stb. Emlékszünk, hogy utóbbiak vezették az 56-os szabadságharcot. Ez a harc tovább folyik csendben, szívósan. Sírva es kínban, mint akkor. Es ti ezt nem látjátok. Tele van apró robbanásokkal és füleitek süketek. Nem érzitek, hogy a kommunista szervek ^mögött magyarok élnek, termelnek és alkotnak. Sokszor szépet, művészit, nagyot és magyart. Akik alkotnak, csak a zsarnok által megengedett keretek között tehetik. Ti ezt nem látjátok! Vagy nem akarjátok látni?^ Nem érzitek, hogy akkor is, igy is, csakazértis magyarok? Alkotni és átmenteni a magyar nyelvet, szellemet, értéket és erőt—TŰLELNI!—ma ez a jelszó, amit itt nyíltan, otthon—ha másként nem flehet—titokban kell^kézről kézre adni. Mikor ébredünk már fel az édes-bus, melldöngető magyarkodás, a "ködevés" lázálmából? Nem lehetne egy kicsit szerényebben, alázatosabban, de büszkébben beszélni az otthoni magyarokról és a kevés Ízléstelent alig említeni? Ti folyton ezekkel bajlódtok, ebben élitek ki magatokat és közben a szabad világ felől a^vasfüggönyön bebádogoztok sok-sok ablakot. Ti az otthoni megmozdulásokban többnyire csak a rosszat látjátok: a kommunista mesterkedést. A jókról pedig, amit igaz, szenvedő magyarok alkotnak, alig vesztek tudomást. Boldog vagyok, hogy kint sok nagyszerű magyar művész, iró és tudós él. írjatok ezekről is, de én jobban szeretnék az otthoni szép dolgokról, a Sütő András-félékről többet és többet hallani és csak hideget, lenézőt, semmibevevőt olvasni az aljasakról. Ti felnagyítjátok őket, mint az amerikai sajtó a black panthereket, a militáns bal-t és a women's lib-et. Bántó rivalda29