Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 1. szám
fényfüggönyt húztok, ami elsötétíti az élet játszóterét: a nemzetet. Nem vádolok! 56 előtt én is vak voltam. Szégyenletesen vak. Hitem is elveszett. De nagyszerű nemzetem ámuló szemeim előtt a kinzó kommunista posványból egyenesen az Olympusra hágott. A kis aljasok, akikkel ti annyit bajlódtok, bár ideiglenesen hatalmon vannak, eltűnnek, mint minden, ami szennyes és embertelen. Dzsingisz kán hada, a törökök, a magyargyülölő osztrák császárok, a náci gyilkosok, a Sztálinok, Kun Bélák, Számuellik, Rákosik, Péter Gáborok, az inkvizíció, Kálvin fanatizmusa,a büdös parasztokat lenézok, stb. Az embertelen kommunizmus is. Azt hiszitek, hogy emigráns magyar lapot csak melldöngetó magyarkodással lehet fenntartani? Ha igy volna, akkor nekem, de nemcsak nekem, hanem az idegeneknek is, gyenge véleménye volna a magyarokról. Nem lehetne egy kicsit nemesebben Ítélni? Egy kicsit magabizóbban is? Hinni a nemzet küldetésében, az otthoniak küldetésében? Az emigráció segíthet, kedvezőbb hangulatot teremthet, de nem döntő tényező. Ne fujjuk hát fe'1 magunkat. Még Masaryk, Benes~"es a románok propagandája se volt^döntő. A Felvidéket és Erdélyt az szerezte meg nekik, hogy a szlávok és románok többségben voltak ezeken a területeken. A szinmagyar részek elszakitása pedig a kunbélák és^károlyimihályok bűne volt. Engedték, hogy a csehek és románok megszállják ezeket a területeket. Nem akartak katonát látni. Birtokon belül aztán annyit happo'itak, amennyit a számukra kedvező légkörben lehetett. Megpróbáltatások között a történelmi körülmények parancsolják a taktikát. Mi magyarok ezt is sokszor helytelenül értékeltük. Ma már közhely pl. az, hogy 1848 után helyénvaló volt a passzív ellenállás. Ez kényszeritette ki 1867-ot. De azután az igaz magyaroknak be kellett volna állni a fellendülés sodrába. Nem bérbe adni a magyar földet és könnyelműen elszórni a magyar föld jövedelmét külföldön. Magyar ipart és kereskedelmet kellett volna teremteni. Be kellett volna állni a magyar minisztériumokba, magyar kultúrát teremteni. De mindezt melldöngető, büszke, hazafias jelszavakkal tagadták meg. A mai időnek is megvan a parancsa .... Mialatt lehúzzátok a leplet a kommunista ferdítésekről, írjatok az otthoni igaz magyar teljesítményekről is többet, sokat. Azokról, amikre az otthoni magyarok is büszkék. Ezt a kommunizmus dicsérete nélkül is meg lehet tenni. Ott van a sport, a zene, művészet, tudomány, irodalom, városépítés, stb. Ilyenek vannak még akkor is, ha ti alig vesztek róluk tudomást. A lélek ereje a pozitívumban teljesedik ki. Kérjétek otthoni barátaitokat, hogy Írjanak ezekről. Biztosan boldogan megteszik. Az otthoniak jobban igénylik szabad magyar testvéreik elismerését, mint fordítva. így érzik igazán, hogy nem feletkeztünk meg róluk. Velük élünk, velük vagyunk és velük imádkozunk. V/ashington, D.C. ÉLTED UGYANAZ Bármikor élsz, élted ugyanaz, élünk, küzdünk s talán megmarad ragyogó, vagy szürke nevünk. Szivünk lázas csodákért dobog: Szeretetet s békét keresünk. Zala András Pál Santa Monica, Calif. 30
