Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 1. szám
KIHŰLT A FÖLD Kihűlt a Föld! Nincs már acél Hogy emberek kő-szivében szikrát csiholna. Talán már örökös a Tél. Ó Istenem, Teremtom, mi volna Ha jég-dermedt lelkekben A szeretet lángja megint kigyulna!? Szürke dermedtségből lelkek ébrednének, S hideg test-göröngyök alól Zengne örök feltámadási ének. De--kihült a Föld! Csepp-folyós a szél. Merev, légfolytó ködben rég kihalt a láng. Talán már örökös a Tél. Varga Gyula B. New Brunswick, N.J. Magyar Jánosi MAGYAROKHOZ (Emberekhez és lapokhoz) Ez a kis irás részben egyénekhez, részben csoportokhoz szól. Elismerem, hogy akikhez szól, áldozatos, nagyszerű magyarok. Jónéhánya sokkal jobb és áldozatosabb, mint én, akit csak a féltés és a jószándék vezet. Először néhány szó a viszonosságról. Társaságban hallom a vádat és néha olvasom is, hogy egyik magyar lap, amely különben neked tetszik, közöl olyan Írást, amiben "valaki" elsírja azt a fájdalmat, ami neked, a bírálónak, nem fáj. Ne hozza—mondod—mert a "valaki" csoportjához tartozó másik, magyar lap sohase közölné azt, ami neked fáj. Nincs viszonosság! Ezért azt követeled, hogy a lap (amelyik neked előbb tetszett de amit most ezokból fel akarsz mondani) ugyanazt az igazságtalanságot kövesse el, amit te. elitélsz a másikban. Azt kívánod, hogy lapod necsak szeresse azt, akit te. szeretsz, de hogy gj/ülölje is, akit te. gyűlölsz—a viszonosság alapján. Még különösebb, amikor azt olvasom, hogy egy-két emigráns magyar lap csak akkor közöl cikket és verset otthoni íróktól és költőktől, ha viszonosság van és ők (?!) is közük az itteni lapok Írásait. Tudom, hogy minden hasonlat sántít, mégis analógiával szeretném ezt az álláspontot megvilágítani. Testvéredet börtönbe csukták igazságtalanul (a vasfüggöny mögé). A börtönőrök (a Kádár rendszer) komiszak. A börtönigazgató (az orosz kormány) meg egyenesen embertelen. Mindkettő meggátolja, hogy testvéred megkapja a te leveleidet. Erre te viszonosságot követelsz. Nem vagy hajlandó elolvasni és másoknak megmutatni testvéred Írását addig, amíg a te leveleidet, amelyekben persze a komisz és embertelen őröket és az igazgatót szidod, az őrök nem engedik testvéredhez és,nem hozzák nyilvánosságra. Testvéred, aki szólni akar, mert a léleknek szólni kell, talán kényszerűségből még valami kedvezőt is ir az egyik börtönőrről. Ezt azután te végkép nem tudod elviselni, ig.y jobbnak véled, ha testvéredről (az otthoni Írókról) tudomást se“ veszel, A gyűlölet legyőzte benned a szeretetet. 28
