Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-01-01 / 1. szám

dig nem lehet egy országot felszabadítani, és annak fővárosába tisz­tességesen bevonulni? Azt azonban a nagytöbbség rossznéven veszi, hogy vannak még kint Nyugaton abszolúte szervezetlen és felelőtlen alakok, akik nemhogy nem tartoznak szervezetbe, hanem még el sem mennek a különböző szer­vezetek gittrágó estjeire. Veletek együtt elitéljük őket, és egyen­lőnek tartjuk az effajta magatartást a hazaárulással. Nem fogadjuk el kifogásnak azt, hogy ők egyénileg akarják kivívni a jó hírnevet Népünknek azáltal, hogy ők munkájukat derekasan végzik, megállják a helyüket a társadalomban és személyesen, egyénileg, szervezet nélkül próbálják rávenni képviselőiket, hogy szimpátiával viseltessenek i­­rántunk. Ma már nem lehet ilyen felfogással élni! Ez legalább olyan nagy bűn, mint amilyet az ITT-OTT nevű lap szerkesztői követnek el minden számukban. Micsoda dolog, kérlek, hogy ők helyet adnak lapjuk­ban minden jött-ment alak véleményének, ahelyett, hogy bátran és fő­leg erélyes hangon közölnék a saját véleményüket?? így nem lehet lap'ot szerkeszteni? Senki sem kiváncsi arra, hogy egyénenként mi a nyugati magyar fickók véleménye! Mindenki azt szeretné tudni, hogy az újság szerkesztősége hogy vélekedik? Tanulhatnának a Népszavától, drága barátom! Az egy újság,. Azok bizony nem teketóriáznak? Ott a csőcseléknek bizony kuss a neve! Hacsak véleménye nem egyezik a szerkesztőségével. Utolsó kérdésed pádig az volt, hogy ki lenne az Nyugaton, akit az egész Magyar Nép leigazolna mint hivatalos képviselőt? Hát, kérlek, röviden: legyen az illető egy fiatal, középkorú, fekete-hajú, grófi szü­lőktől származó, kisnemesi családba született, munkás-paraszt autó­­busszere'lő, aki igazolni tudja, hogy harcolt otthon 56-ban a Széna téren, a Köztársaság téren, Csepelen, Budafokon és a Klapka utcában, közvetlén kapcsolata van Nixon elnökkel, Golda Meirrel, Indira Gandhival és a kinti magyarság ha jlandó követni még a pokolba is. Azonkívül pedig nem ártana, ha fiatal korában párttitkár lett volna itthon, vagy legalábbis ÁVÓs őr­mester. Legfőbb követelményünk azonban az, hogy e derék ember legyen legalább két kinti szervezet tagja és fel tudja mutatni, hogy lega­lább egy öttagú összeférhetetlen-bizottság leigazolta és életképesnek nyilvánította, és orvosilag tudja bizonyítani, hogy be van oltva a morbus hunaaricus nevű betegség ellen. Hát, drága hajdani harcos társam, barátom, sőt--testvérem, ecce homo és a véleménye. Remélem, minden kérdésedre megfeleltem. Ha e­­setleg nem, kérlek, küldd be további kérdéseid az ITT-OTT nevű lap szerkesztőségének—amint említettem, ők leközlik azokat a véleménye­ket is, melyek nem egyeznek meg a szerkesztőség véleményével--s majd idővel megpróbálok azokra is válaszolni. Addig pedig Neked jó sikert, szebb sikert, több sikert, szebb jövőt, légy résen, előre, kitartás, szabadság, salom, laudetur, mig végül pediglen áldás és békesség— a régi szeretettel maradok örök barátod mindaddig, amig engem is le nem igazolsz .... "Cinikus." P.S.: "Cinikus"—Ti szervezkedők tettetek azzá. Ez az aláírás azért, mert nevem és címem közölve van a nyujorki telefonkönyvben s én alap­jában véve gyáva ember vagyok, otthagyván bátorságom a Köztársaság téren majd^pediglen a Korvin közben, ahol derék harcosaink leigazol­tak, mielőtt puskát adtak volna, annak dacára, hogy suhanc koromban én a lányokról rácsok mögött és szénbányákban álmodtam, mint a Népi Demokrácia vendége. Remélem azonban, nem értettetek félre. Nem ha­­ragszom—a gyűlöletet rég kiverték belőlem--csak fáj! Ma Krisztus Urunk mellé odateszem a magyar népet is a hajdani plakátokra, s busán kiáltom Nektek a hajdani kérdést: MIÉRT BÁNTOD? NE KÁROMKODJ! 27

Next

/
Thumbnails
Contents