Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-09-01 / 7. szám

talt. Hamar elfogyott, gondolta Coliin.

— Keverj nekem egy Geisha Girl-t, de ugyanebből a rumból — kér» te a fiut^és újabb bankjegyeket^dobott az asztalra. — Nálatok is hűtlenek a nók, ott Japánban? — kérdezte az itallal visszatérő mixer boyt.

— Nem, uram. Nálunk nem hűtlenek az asszonyok. Azért nagy büntetés járna. Nálunk a nő tiszteli a férfit és fél tőle. Japánban a nők három lépéssel a férfi háta mögött járnak, mert még az árnyékára sem léphetnek rá.

— Szép kis ország — dünnyögte Coliin magyarul.

— Mit mondtál?

— Semmi, semmi — intett a kezével, s közben arra gondolt, ott sem szeretne élni. Buta dolog a nőt rabszolga módjára kezelni csak azért, mert szeret e§y férfit. Es az érem másik oldala** Amerika. Ez pedig már a másik véglet, szintén túlzás. A nőknek valóságos hatalmat ad a törvény úgy a szerelemben, mint a házasságban. Bármi történik^is, a törvény előtt 99$-ban a nőnek van igaza. Ezzel az erővel akár női birák is lehetnének a törvényszéken. Nevetséges, gondolta Coliin, de hol van a középút? Meg lehet ezt határozni? Nehezen. Az biztos, hogy átnőnek és férfinak egyenlő szinten kéne állniuk a szerelemben — egyenlő jogokkal és egyenlő kötelezettségekkel. A nő lehetne a disze, heve,

a férfi pedig az esze a szerelemnek. Coliin szeretett hasonlatokat felállítani mindenre, pedig jól tudta: minden hasonlat sántit valahol.,, A nő csillogjon, mint a gyémánt az aranygyűrűn, de ne essen ki a foglalatából, mert micsoda bosszúság az a gyűrű tulajdonosának, fűzte tovább gondolatait. A gyémánt maradjon a helyén és csillogjon. Továbbá egy gyűrűhöz tartozhat több gyémánt is, de ki látott már olyasmit,^hogy egy gyémánthoz több gyűrű tartozott volna? Érezte, hogy itt már sántit a hasonlat és baj van az egyenjogúság kérdésével is, de nem boncolgatta tovább a témát.

— Hogy hivnak? — kérdezte a japán fiút.

— Szólits csak Johnnak — felelte az.

— OK John. Van a japán nyelvben Sybill név? Női név — kérdezte Coliin.

— Nincs. Nem ismerek ilyen nevet. Miért kérdezed?

— Annak a nőnek Sybi'll volt a neve, aki itt volt velem. Tetszett neked?

— Igen, uram. Csinos, vidám nőnek nézett ki.

— így van, öregem. Helyesen mondod, jó a szemed.

— Nagyon boldognak látszottál vele — bátorkodott a kis japán szóba hozni a témát. Tapintatlanságnak tartotta volna egyenesen megkérdezni: hol van ő? Miért nem hoztad el? Pedig Coliin nem haragudott volna érte.

— Igen, nagyon boldog voltam vele — suttogta a szavakat mintegy önmagának, és a tequilás üveget nézte az italospolc legalsó rekeszében —, de ő nem japán nő — tette hozzá, szemeit ismét a japán fiúra függesztve,

— Értem, elhagyott téged. Sajnálom, de lásd, ilyenek az amerikai és európai nők. Ez baj — mondta akadozva, s^Collin^ismételten megállapította magában, hogy a japán fiú sem beszéli tökéletesen az angol nyelvet.

Két fia a világnak, mindkettő távol a hazájától, egy idegen, harmadik nyelven beszélnek és megértik egymást. Akár csodálatosnak is lehetne nevezni, ha arra gondol az ember, hogy legtöbbször azok értik meg egymást legkevésbé, akiknek közös az anyanyelvűk. Szomorúan elmosolyodott. Milyen kevés összetartás van Amerikában a magyarok között! Ez pedig baj. Nagy baj! A többség passziv nemtörődömséggel olvad bele az amerikai életbe és lassan megszűnik, elfektetett iratcsomó gyanánt, elfelejt magyarnak lenni és maradni. Mindenki #sak ön