Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-01-01 / 1. szám

avval is tisztában vagyunk, hogy mind az ötezerháromszáznyolcvankilenc szervezet tagsága okleveles, hatvanszor leigazolt, forradalmi hősökből és parancsnokokból, részben aktiv, részben nyugalmazott tábornokokból, néhány ezredesből, volt és jövő miniszterelnökökből,^királyjelöltekből, köztársasági elnökökből, pártvezérekből és egyéb vezetésre alkalmas és vezetésről álmodozó hazánkfiaiból állanak. De viszont azt is tudjuk, hogy minden szervezet vezére a Magyar Nép képviselője, egy jobb jövőnek harcosa, és főleg pedig Népünk okleveles szószólója} s különbözetük dacára is minket önzetlenül szeretnek és csakis boldogságunkat tartják szem előtt.

Van azután egy parányi kisebbség itthon, akik szerint jó lenne, ha minden kint levő magyar el tudná felejteni a közötte és testvére közötti különbségeket, a egy nagy szervezetbe tömörülne. Ezek naivan azt állitják, hogy a sok kis szervezet százezer szószólója csak öszszezavarja azokat a nyugati politikusokat és egyebeket, akik esetleg hajlandóak lennének valamitis tenni a Magyar Nép érdekében. Azt állitják, hogy mire egy-egy ilyen nyugati fráter végighallgatja a különböző kinti magyarok követelményeit, hát biz azt sem tudja, hogy fiu-e vagy lány? Továbbá, ez az itthoni kisebbség azt mondja, hogy ha a kinti magyarok eg.v szervezetben lennének, akkor például egyes ünnepi alkalmakkor öt ember helyett többezres létszámban tudnának tüntetni és ezáltal jobban felhívnák a figyelmet a szovjet rabságban szenvedő Magyar Népre. Azt is hiszik, hogy ha egy szervezetben lenne a magyarság, akkor politikailag is nagyobb nyomást tudna gyakorolni a politikusokra--pláne, ha egyesült erővel állnának be egy vagy két ember mögé.

Avagy pedig, ha nem is tudnának egy szervezetbe tömörülni--mondja az itthoni kisebbség—akkor legalább összhangban kéne, hogy dolgozzon a sok kis szervezet, és egyes alkalmakkor egyesült erővel kene, hogy^megmozdúljanak. Természetesen ők nem ismerik a nyugati helyzetet és nem tudják, hogy egy ötvenhatos nem állhat le tüntetni egy negyvennyolcassal vagy hatvanhármassal.

Mondanom sem kell talán, hogy a többség nem ért egyet a kisebbséggel! A Nép nagyrésze helyesli a sok-szervezetü életet. Azt mondják, hogy az az igazi demokrácia, ahol minden két vagy három embernek joga van szervezetet alapítani. És csakis ^ugy tudjuk megmutatni-a világnak» hogy a Magyar Nép egyénekből—és nem birkákból— áll, ha nem egy szervezetbe, hanem 5 389-be tömörül. Azt is természetesnek vesszük itthon, hogy a szervezetek főfoglalkozása a gittrágás és az ellenszervek támadása, avagy pedig egymás leigazolása. Tudjuk, hogy addig nem lehet összefogni és egyesült erővel harcolni a Népért, amig ki nem tisztogattátok a tagokat és más szerveket, és le nem igazoltatok mindenkit a szervezeteken belül és kivül. Elvégre, ki a csuda akar együtt harcolni mindenféle jött-ment, szedett-vedett, le nem igazolt egyénnel?! Azt^is nagyon helyesnek tartjuk, hogy pénzetek nagyrészét bélyegzőkbe, mélynyomásos levélpapírba és borítékba, egymást támadó újságokba és újságcikkekbe, hivatalos kérelmekbe, beadványokba, magyarázó papírokba, és egyéb, a Népért való harcban igen fontos kellékekbe fektetitek.

S ha már szervezetekről van szó, ^szeretnék a többség nevében gratulálni azoknak, akik még most is erősen hisznek Hazánk fegyveres felszabadításában—és készülnek rá. Tudod, kikről van szó. Örömmel halljuk, hogy minden nyáron maguk köré gyűjtik a hasonhitü szülők gyermekeit és minimális összegért nemcsak lőni tanitják őket fapuskával, hanem még masírozni is! Egyenruhában! Ezt különösen azért tartjuk jó ötletnek, mert tudjuk,^ hogy a felnőttek majd tábornokokként fognak bevonulni Budapestre, és ha nem tanítanák a srácokat lőni, a leányokat pedig táncolni, nem lenne közlegény. Közlegény nélkül pe-26