Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-09-01 / 7. szám

HÚSZ ÉV UTÁN

Charles Nagy*

Borús derengőn, néma fényben húsz év elfutott mellettem.

Madárdalt5 csendet, esti tájat, a halódó titkokat szeretem.

Elnéztem némán a sok felhőt, ahogy a szél kergette, tépte.

Volt egy pár boldog, derűs percem, s ezerszer megfizettem érte.

Jártam a szunnyadó esti tájon, mikor a csillag fénye sápadt.

S kinoztak ezer mardosássa'l a lelkemre hanyatló árnyak.

Ezt láttam, éltem húsz évben, s ezért van, hogy egyre marnak.

De én nem félek, s megmaradok átkozott szivvel is magyarnak.

Zala András Pál Santa Monica

TOUJOURS

Morozovs "Ha el akarsz veszíteni egy nőt, mutasd meg néhány napra azt a fényűzést, amit nem nyújthatsz neki állandóan. Ha belekóstolt, otthagy. Keres valakit, aki mellett mindig igy élhet . . . ’ (E. M. Remarques A Diadalív árnyékában.)

—Fizetek—mondta Coliin a pillangózva közlekedő pincérnőnek.

A no csinos volt. Mi is lehetne más? A John Hancock Center 96. emeleti bárjában csak csinosak lehetnek a lányok. Az ital is jobban izük, ha az ember végig nézhet egy jó alakú lábat, fekete harisnyában, fölötte rövid szoknyáéskáva'l. Nézni lehet, benne van az ital árában.

Veszettül csinos, röppent át Coliin agyán a gondolat, de nem érdekelte a nő. Szeme a magányos emberek kedvetlen mélabujá'.val fordult a szunnyadozó város felé. A többi magas épület törpének tűnt innen a felhőkarcoló bárjából tekintve. A csinoska most odacsusztatta a számlát az asztalra és ment. Coliin a cédulára pillantott. Leforditva volt az asztalon. Intelligens tapintatosság. Ez a hely minden szempontból, s minden megnyilvánulásában tetszett Coliinnak. Hangulatos és van egy árnyalatnyi európai ize.

A zenekar lágyan kezdett bele a Doctor Zhivago epedő dallamába.

Ez a zene, amely a filmben mindig visszatérő monumentként jelentkezik. Ezt nem kellett volna, gondolta Coliin, de akaratlanul dúdolta a melódiát ő is, majd hangtalan szavakkal mondta a mélyen szétterülő, apró villongásokkal parázsló város felét Sybill, ez neked szól.

Zhivago. Gyönyörű zene. Nem is oly rég még a legszebbnek érezte. Nem is oly rég. Minden relativ ami az idő függvénye, mert maga az idő is relativ. Szeme végigfutott a Broadway lángolóan szines sáv-9