Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-09-01 / 7. szám
197.2,szeptember Ő. évfolyam. 7. szám Babits Mihály* ZSOLTÁR FÉRFIHANGRA (Consolatio mystica) Tudod hogy érted történnek mindenek—mit búsulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog 3 te bűnös lelkedért. 0 hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs, Madárka tolla se hull ki, — ég se zeng — föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. Az Isten sem értheti meg, aki téged meg nem ért. Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és ^tengereket, hogy benned teljesedjenek; — s korok történetét szerezte mesekönyvéül, — s napba mártotta ecsetét, ' hogy kifesse lelkedet. Kinek szinezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! És kinek kevert sorsokat és örqmet és bánatot, hogy gazdag legyen a lelked? Es kinek adott annyi bus szerelmeket, szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen, eleve elosztott számodra derűt és borút, sorsot és véletlent,^világ nyomorát, Ínséget, háborút, . mindent a lelkedre mért öltöny gyanánt* — úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked* legyen ""császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a but, amit meg kellett kapnod, és világok vihara futt a te bűnös lelkedért! Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak, mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb részed' énedből, s bem ismered föl sorsod és csillagod tükrében magadat, és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak, és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd ráng és a plánéták félrehajitják pályád előtt az adamant rudakat. 3
