Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 1. szám
MIÉRT BÁNTOD? NE KÁROMKODJ! Drága hajdani harcos társam, barátom, sót—testvérem! Kérelmednek teszek eleget e levelemben, s^közlöm Veled a Magyar Nép véleményét nyugatra szakadt hazánkfiai tevékenységeiről. Biztositlak arról, hogy kérdéseid lelkiismeretesen^feltettem Népünk minden fiának, sót leányának ist s ők ,válaszukat, véleményüket és érzelmeiket velem ószintén közölték. Én pedig most papirt ragadok és továbbítom azt. Tudom, milyen fontos Nektek az, hogy tudjátok, mit gondol rólatok az a Nép, kinek nevében Ti oly bátran és lankadatlanul harcoltok, immár tizenöt esztendeje. Elószöris közlöm Veled, hogy a Magyar Nép rendkivül jól van értesülve minden megmozdulásotokról, szervezeti tevékenységeitekről és egyéb tetteitekről, melyeket Ti, a kommunista igában szenvedő Magyar Nap nevében,a Magyar Népért, mint a Magyar Nép képviselői visztek végbe. Azt is tudjuk, hogy ádáz körülmények közt küzdőtök, sokszor még lovasrendőrök ellen is. Roppantul értékeljük önfeláldozó cselekedeteiteket, s majd ha hazajöttök, egy szabad országba, azokat méltóan meg is fogjuk jutalmazni. Most pedig a részletek. A közvélemény szerint tizenöt esztendős küzdelmetek legsikeresebb eseménye a most októberben megrendezett "Szellemi Konferenciák" és azok forradalmi rezoluciói voltak. Különösen azért, mivel nem egy konferencia volt, hanem, mint hallom,^ a^nyugati világ majdnem minden magyarlakta városában, az egymástól és egymással különböző szervezetek mind megrendezték, külön-külön, a saját "Szellemi Konferenciájukat" és verték dobra rezolucióikat. Micsoda zseniális ötlet! Hogy miért nem gondoltatok erre előbb, nem is tudom. A konferenciák és rezo'luciók hire futótűzként terjedt e'l az ország minden zegébezugába és a részletek alapjában megrázták az egész kommunista bábkormányt. Kádár János, Fock Jenő és a Téeszcsé-elnökök még most is remegnek. Ó, drága harcos társam, bajtársam, barátom, sőt—testvérem! Ha láthatnád az eredményt! Mindenki csakis a szellemi konferenciákról beszél. Utón, útfélen, villamoson és autóbuszon boldog, boldogtalan a részleteket tárgyalja. Sőt: azt suttogják, hogy Kádár, Moszkva bérence, a Magyar Nép zsarnoka és a győri gyufagyár vigéce, annyira megijedt, hogy rövidesen szabadon bocsátja a politikai fegyenceket, letépi az országot körülvevő drótsövényeket, felrobbantja az aknákat, lakásokat épit a lakásta'lanoknak, útlevelet ad az utlevéletleneknek, szakitani fog Moszkvával, autót tesz minden garázsba s még arról is szó van, hogy rövidesen lemond a zsarnokságról. És mindezt Ti vívtátok ki nekünk. Örök hála, és dicsőség is. Azonban—, hogy tárgyilagosan jelentsem Neked a tényeket— megkell vallanom, hogy vannak elég sokan, akik szívesebben vették volna, ha az eredeti tervedhez tartod Magad és fehér lovon vágtázol át a Vereczkei szoroson a 392 miniszterelnök, nyolc király-jelölt, 123 hadügyminiszter, tábornokok, korvinközi parancsnokok és pártvezérek élén, s sajátkezü'leg kardlapozod ki az országot megszálló és rabságban tartó orosz hordákat. Nade gondolom, az idő Nyugaton is múlik s Nektek is változni kel'1 az idővel. Továbbá szeretném közölni Veled a Magyar Nép véleményét a nyugati magyarságról, úgy általában. Hát, kérlek alássarTJ talán a szervezeteitekkel kapcsolatos véleményekkel kezdem. Tudjuk itthon, hogy durván számitva, minden három magyarra esik egy szervezet. Azt is tudjuk, hogy e szervezetek oly távol állnak egymástól céljaikban, elveikben, tetteikben és tagsági minőségeikben, mint Kádár János Horthy Miklóstól, Természetesen 25
