Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-06-01 / 6. szám

Sitkey Annamária;

ARATÁS

A sor a bolttól egész a patikaajtóig húzódik, aztán ott a sarkon az is fordul, és belenyulik a kis utcába. Amikor leszálltak az emberek a gyorsan egymás után érkező kocsikról és vonatokról, foggalkörömmel harcoltak meg minden egyes helyért. Itt senki se dulakodhat előre vagy oldalt. Már aki csak megmoccan, szívós és elszánt tekintetek merednek rá és jobbnak látja, ha gyorsan köszörül egyet a torkán s az állókéoesebbnek tartott lábára nehézkedve, kis ideig próbál nyugton maradni, aztán újra cserélgetni a lábait.

Már mindenkinek a pattanásig feszültek az idegei, kivált a boltosnak. Lassan közeledik a zárás és még ezt a rengeteg embert, a fél falut ki kell szolgálnia, a kenyér meg még sehol. Mindenki kettőthármat visz majd, mert jön a szombat, amikor egész nap kint lesznek^a határban, a bolt meg csak délig lesz nyitva, meg a vasárnap, meg még hétfőre is kell valamit pakolni belőle. Aztán ott van a család, aztán az öregek, meg már a nagy gyerekek, unokák.--Hát magának is itt kell sorbaállni?'

A kis gyakornok ránéz a mellette álló asszonyra. Az összeaszott arcú, ^meghatározhatatlan korú asszony sajnálkozva néz a 17 éves,vézna diáklányra.

Erzsi visszanéz az asszonyra.--Hát hol mennék máshol? Remenjek talán Pestre a busszal meg a hévvel? Két órát el, kettőt meg vissza--és végigjáratja a tekintetét az előtte álló hosszú soron.

Két hete van itt és még ugyanannyija van hátra. Amikor megjött, épp az árpát aratták, most a búzát, azután meg majd a rozsot. Reggel fél ötkor van az ébresztő, ötkor az indulás, egy kis pálinka útközben a kocsmában, csak úgy, a férfiakkal együtt. Mert itt a mezőn mindenkinek férfinak kell lenni, az asszonyok se nyávoghatnak. Eleinte kegyetlenül marta a pálinka a torkát meg a légcsövét (csúfolták is, hogy ő városi kisasszony) de aztán rájött, hogy ez az egyetlen, amit ingyen kap és reggel amugyis hideg van, ez meg melegít. Hát mostmár nem marja. Először tejet is vittek magukkal, de az csak egyszer volt, mint Rudán kutyavásár. Azóta sohasincs ütjük a tehenészet felé és ha van is, mostmár nem mondják neki, hogy vigyen tejet. Ennivalót is vesz, meg egyszer küldtek csomagot hazulról. Kenyér tehát feltétlenül kell.

Az asszonyok száját már semmivel se lehet befogni. Itt arról beszélnek, hogy most valamivel többet adtak egy munkaegységre, mint tavaly, de mindig csak egy kicsivel, arra vigyáznak. Az élelem meg sokkal drágult. Amott az agronómusról, a főkönyvelőről. Meg hogy ki, kivel, mikor esküszik, s hogy Gál Julcsa mire vár, már 20 éves és vajon miért nem ment még férjhez. Az agronómus fia szintén agronómus lesz, méghozzá a téesz pénzén. Agronómus pedig mindig volt és lesz is, ^minek kell azért a téesznek taníttatni egyet. Aztán jönnek a pletykák a tanítónőkről, természetesen azokról,'akik már elmentek, így a többi tanító is azt mondhat róluk, amit éooen akar; hogy az egyik, egy elvált asszony, macskát tartott a lakásában. Azok oersze bepiszkították a^lakást. Nem is szeretett senkit odahívni. A többiről nem esett szó, mert a szemibe már csak nem lehet valakinek a tekintélyét rombolni.

Aztán szóba került az uj orvos is, hogy milyen szerelem-históriái voltak a falusi védőnővel meg a gyógyszerésztechnikával. Hogy a hely-13