Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-06-01 / 6. szám

Nehéz megválni a megszokott dolgoktól, különösen a szokásoktól, melyeket gyermekkorunk óta belénk neveltek» Egy ilyen politikai árviz idején, mint a huszadik század, nem állhatunk' meg szemben az árral, de az ár tetején, ha vizesen is, de csak megmaradunk. Fel tudunk-e kapaszkodni a hullámok tetejére? Ez kizárólag az illúzióktól mentes, tárgyilagos itélokénességünkön múlik.

Torontó

KOPPÁNY VCZBR HITVALLÁSAi

Rómában Szent Péter szobra előtt Uram'; én nem vetem földre magam'.

Csókolja az a vas-szobor lábát Kinek Péter-legendás hite van'

Uram' Én tundrák földjéről jöttem. - Más a hitem'- Másként mondok imát.

En Csabának unokája vagyok:

Hadurat vallók, nem a Bibliát'

Lelkem mélyén az ős hitem kacag A Szent holmikra. Hidegen,..vadul.

Eb ura fakó: Ha Róma földjén a vér csorog, vagy szentek könnye hull.

Mit nekem, hogy ezernégyszáz éve Péter lába csókoktól megkopott.

Én az ős Szittya világban élek S rajtam az Ige sohasem fogott'

Hiába áll a vas-szobor előtt Szent apáca., görbe-hátú barát...

Én a múltam ős hitének élek És nem mondok Rómának szent imát'

En rám nem hat harangok zúgása Szent áldozat,..Máriás lobogói Gőgös, aranytól roskadó oltár Nem párducbőrös pogányhoz való'

Az én fülemben táltos hangja cseng,

Péter miséjét hallgatnom vétekí ■

Éns a Nagy Idők kései fia Vénségemre köntöst nem cserélek.

Jeszenák József Corrimal, Australia