Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-06-01 / 6. szám

ezt látva, nem önkény te lenill azt mondja-e, hogy "nini, anáink megtagadták sajátmagukat"? Még azt is látja ez az itt felnőtt ifjúság, hogy emigrációnk—bocsánat? az idősebb generáció emelte vállára ^és kiáltotta ki az emigráció szószólóivá mindazokat, akik "ellenállók," "demokraták" és--Uram bocsá'--még kommunisták is voltak. Ha már ez az idősebb generáció megtagadta sajátmagát és ezeket az emigrációs állapotokat nemhogy csak eltűrte, de kialakításukhoz még^segédkezet is nyújtott, akkor mit várunk az uj generációtól? Az ő bűnük ez? Az emigráció szószólói és "vezetői" még ma is kilencven százalékban a régi generációból kerülnek ki. Ez az emigráns "vezetőréteg" halálos ellensége a nacionalizmusnak! A magyar nacionalizmusnak 1 ,Hogy lehet a nemzeti öntudatot megtartani, fejleszteni, egy uj generációt magyarságtudatra nevelni, nacionalizmus nélkül? A világon mindenki körülöttünk nacionalista, de mi magyarok, Isten ments, hogy azok legyünk, mert akkor talán megmaradunk. Akad-e ma az emigrációban egy olyan "politikai csúcsszerv" mely ténykedésében a magyar nacionalizmus érdekeit szolgálja?

Húrján Gyula, ugyancsak a Hídfőben (1972 márc. 25) "Nemzetünk és népünk perében" c. alatt a mai jelenségekkel foglalkozik és választ keres a mai káoszra, de ennek a nagyszerű Írásnak is az a hibája, hogy csak kérdez, de nem mutat utat. Mi, miért történt Magyarországon, a történészek hivatása, hogy kianalizálják és megállapítsák azokat a külső és belső politikai tényezőket, melyek az eseményeket előidézték. Mi itt élünk a mában, az idősebb, a közén és az uj generáció is. A bűnbakkereséssel nem oldunk meg semmit, főleg járható utat nem találunk a jövőre nézve. Aki ma él és szól vagy dolgozik, az mind a mához tartozik, nem a múlt, de a jelen bűneiért joggal felelősségre vonható. Akikről Burján Gyula azt Írja, hogy "egyéni utakat járnak," azok nemis olyan egyéni elképzeléseket követnek, mert a cél az egy? minden körülmény között túlélni, megmaradni, sőt megerősödni a mában a jövőért. Ez a nemzet hivatása ~es ennek az-érdekében mindent meg kell tenni. Az izmusok jönnek és elmossa őket az idő, de a nemzet marad és él tovább. Nem mi magyarok kerekítettük ezt a világot azzá amivé lett, dehamár ideteremtett bennünket a Magyarok Istene, akkor itt fogjuk túlélni minden eszközt, minden lehetőséget kihasználva ebben az erkölcsi-politikai káoszban mindazt, amit mások ránk szabtak akaratunk ellenére. Akármilyen uralom van ma Magyarországon, az a mi hazánk. Akármilyen izmust is erőltettek ránk, ugyanaz a magyar nép kell, hogy maradjunk mint ami évezredekkel ezelőtt voltunk. Ebben az anarchisztikus, erkölcsi normák nélküli világban is meg kell találjuk magunk számára a kivezető utakat, mert ilyenek is vannak. Akjk^ezeket az "egyéni utakat" járják, azok az izmusokon tulnézve, kizárólag a nemzet nacionalista érdekeit tartják szem előtt, akármenynyire is fáj ez esetleg egyeseknek. Nem ragaszkodhatunk olyan normákhoz és nem élhetünk olyan normák szerint, melyeket ez a világ minden erejével elpusztítani igyekszik. A fennmaradásunkhoz nélkülözhetetlen, hogy a ma irányzatát felmérve ne az ár, vagyis az egész világ ellen hadakozzunk, de használjuk ki okosan ezt az áramlatot a sajátmagunk érdekében, mert ki lehet. Első királyunkat a rugalmasságáért, józan felmérő képességéiért szentté nyilvánítottuk, mert adott korában, az adott uj eszmékből a saját vitorlájába fogva a szelet, ezer évre biztosította létünket egy katolikus Európában, soksokezer magyar életének az árán is. Ugyanakkor ma, ezer év után, ebben a gyökerestől felforgatott világban a szelet nemhogy nem tudjuk vitorlánkba fogni, de még meglátni, érzékelni, felmérni sem tudjuk. Megmaradhatunk-e igy?

11