Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-01-01 / 1. szám

készen áll a "bűnbak; az emigráció önként szolgáltatta mindkét félnek. Amerika hivatkozhatik arra, hogy a magyar-amerikaiak "meggondolásra késztettékj" s Budapest ebben az esetben szintén rákenheti (és miért ne kenné?) az amerikai kormányhoz való közeledési kísérletének kudarcát az emigrációra. Mert az igazság az, hogy mindaddig ezután, amíg a Szent Korona az Egyesült Államok birtokában marad "letétben és őrizetben," az erkölcsi felelősség ezért az emigrációt terheli. még akkor is, ha magához a tényhez a valóságban semmi köze nincsen. Vajon meggondolták-e, megfontolták-e ezt az eloszobázók? E cselekedetükkel túlléptek az emigráció politikai játszókertjének a sövényén; Vajon megvan-e bennük az ilyen lépéshez szükséges politikai érettség? Remélem, hogy nincsen, remélem, hogy nem higgadtan megfontolt elhatározásra épitettek, hanem csak a náluk szokványos, emocionális tényezőkre . . . mert ha nem, mert ha mégis érett, értelmes emberek tudatos cselekedete volt az egész, akkor történelmünk egykor majd tényleg a labancokhoz sorolja ezt az emigrációt.

Ismerem a Korona hazatérte elleni érveket. Nem meggyőzőek. Nem meggyőzőek ma, 1972-ben. Vegyük csak a három 'legnépszerűbbet;

1) A Korona Budapesten fizikailag veszélyeztetve volna, a kommunisták, vagy a Szovjet, szeretné megsemmisíteni, stb.

2) A Korona csakis a szuverén, független, szabad magyar nemzet tulajdona, a szovjet megszállás alatt álló, kommunista^ Magyarországot nem illeti meg, hazatérte a Korona megszentségtelenitése volna, stb.

3) A Korona átadása a mai helyzetnek, rendszernek az elismerését, jóváhagyását jelentené, stb.

Ezekre az érvekre a következő ellenérveket hozom fel megfontolásra, csak úgy, kapásból;

1) Ez manapság tiszta humbug. Volt idő, amikor hihető volt, a háború utolsó szakaszában és azután. Baker helyesen utal Magyarország akkori rendezetlen, belső viszonyaira. Ma azonban a közbiztonság talán nagyobb Magyarországon, mint Philadelphiában (a Korona állítólagos raktárhelyen). Ami pedig azt illeti, hogy a kommunisták szándékosan megsemmisítésére törnének, ez csak füst és maszlag, semmi, de semmi alapja nincsen. Sőt; minden arra vall, hogy ma mar a legmeggyőződésesebb magyar kommunista is ugyanolyan álcázatlan büszkeséggel tekintene és tekinthetne rá, mint közülünk bárki. A Mátyás templomban már ki is van állítva a másolata. Miért volna ez a hely megszentségtelenitőbb, mint egy filadelfiai páncélszekrény feneke?

2) Ez valamivel jobb érv mint az első, ezt fújják a legtöbben. Persze, történelmünk nagyrészt megcáfolja ezt a megfogalmazást, hisz Magyarország—koronástul—megszállott, függő, "rabláncra vert provincia" volt évszázadokig. A szuverénitás amugyis igen labilis fogalom manapság, legalábbis abban az értelemben, ahogy azt az emigrációban elképzelik egyesek—s ha arra várunk, amig ez az ő megelégedésükre meglesz, várhatunk örökre. Kétségtelen; Magyarország megszállt terület, s nincs egy fia magyar se, sem itt, sem otthon, a pártigazolványosokat beleértve, aki ezt elvitatná vagy helyeselné. Hogy ez az állapot megszűnjék, mindnyájunk óhaja és célja. A Korona hazatérte, Magyarország ügyeinek rendezése csak elősegíthetné ezt a folyamatot. De ami magát az^ érvet illeti; talán bizony Washington a független magyar nemzet fővárosa, s Nixon az elnöke? Nagyon sokan úgy tesznek itt, mintha ....

3) Kétségtelen, ^hogy ez a legkomolyabb, legmeggyőzőbb érv. Mégsem egészen tartható, ha tüzetesebben megvizsgáljuk.

Kinek a szempont jábó'l jelentené a Korona kiadása a magyarországi rend elismerését, legitimizálását?

Amerika részéről nem jelentené azt, Baker csak az igazat mondja, hogy "mi elismerjük" Magyarország kormányát és hogy "teljes diplomá-21