Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-06-01 / 6. szám
Cseh Tibori E FIUKÉRT VALAKI .FELELŐS. (Levél Gábor Áronhoz cserkészügyben) Kedves Áron! Nagy érdeklődéssel olvasom a magyar újságokban brazíliai cikk* sorozatodat. írásaid némelyikében a túl gyors itéletformálás_ szellemi műveletének eredményeit látom, de ez mit sem von le színükből és sziporkázó stílusukból. Brazilia igen benső szívügyem, tizenhárom évet töltöttem el benne, nagyon megszerettem az országot és különösen a brazil néoet. Meggyőződésem, hogy a brazilok humanizmusa néhány évtized múlva messze túlszárnyalja az USA dekadens,dollárszagu világnézetét és ^razilia a két amerikai kontinens szellemi és politikai központja lesz. Ez a levél azonban egyik riói Írásoddal kapcsolatos, melyben a brazíliai Nemecsek kultuszról írsz, majd a magyarul nem tudó magyar gyermekek lehangoló látványán elmélkedve kérést intézel a Cserkészszövetséghez, hogy enyhítsünk politikánkon és ne tegyük kötelezővé a magyar nyelv ismeretét cserkészeink számára, azzal amegokolással, hogy igy szélesebb körben lesz hatásunk. Sok más kérdésben léteznek szin- és árnyalatbeli különbségek a cserkészvezetők véleménye között, de ebben a döntő kérdésben mindanynyian egyetértünk, Áron. S mivel egyike vagyok azoknak, akik igen határozottan a magyar nyelv alapvető követelménye mellett foglalnak állást, hadd mondjak el egyet-mást erről a problémáról s egyúttal a riói csaoat történetéről. Nyílt levél formájában, mert ez a kérdés nemcsak cserkészetünknek, hanem az összmagyarSágnak (a szétszórtnak és az otthoninak egyaránt) közügye. Rio de Janeiróban 19^9-ben, Szent István nanján hét magyar fiatal alapította a kontinens első magyar cserkészcsapatát, a 13-as Szondy György csapatot. A hét között ott voltam én is és egy fiatal lány, aki később a feleségem lett. Első parancsnokunk Lajtaváry Endre volt, aki évek múlva feleségül vette a negyediket. A város akkor is ugyanolyan nagy kiterjedésű volt, mint ma, mégis összeszedtük a magyar gyermekeket cserkészetre. Sőt akkor a magyarok még nagyobb sugárban voltak szétszóródva, mert az emigráns élet kezdetén a távoli, olcsó munkáskülvárosokban laktak. Még autóbuszra sem volt oénzük, villamoson döcögött végig egyikünk a városon s a szülők az előre megbeszélt megállókhoz hozták el a gyermekeiket. Hamarosan mind a négyen átköltöztünk Sao Paulóba s a csapat vezetését a mindannyiunk által szeretett és megbecsült Szirmay Iván vette át. Iván hosszú évekig, Németországba költözéséig vezette a csanatot s felnevelt egy kiváló gárdát. Vámos^öcsiben megfelelő parancsnokutód is akadt. Molnár Ferencné kitartó és szerető magyar iskolai nevelőmunkája szép eredményeket hozott. A riói csapat csak papíron szűnt meg, Áron, mert a magyarság lélekszáma erősen megcsappant Rióban, elvándorlás miatt. De a csapat ma is működik szerte a nagyvilágban. Az egyik% a délamerikai cserkészkerület vezetője Sao Paulóban. A másik a leánycserkészmunka irányitója Washingtonban. A harmadik a venezuelai vezetőképzőtábor parancsnoka volt az idén husvétkor. A nagyedik a saopaulói'fiúcsapat parancsnoka volt hosszú évekig s jelenleg az ottani öregcserkészmunka egyik irányitója. A legutóbbi leányparancsnok jelenleg a : newyorki leánycsapatot vezeti. Egy másik a saopaulói egyik leánycsapatot. A következő egy pennsylvániai magyar egyetemi tanár felesége s 6
