Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 1. szám
A Szent Korona a Magyar Nemzet tulajdona és magyar nemzeti műkincs. A II. világháború ^végén került az Egyesült Államok őrizetébe. Magyarország belső rendezetlen viszonyai, valamint az Egyesült Államok és Magyarország viszonyában lévő tartós feszültség, hosszú évek óta alkalmatlanná tették a Szent Korona hazaszállításának megfontolását. Ezért maradt az Egyesült Államokban letétben és őrizetben. Mi teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a Szent Korona meghosszabbított őrizete és Magyarországra való végső hazaszállításának a kérdése sok kényes nézőpontot érint. Mi nemcsak a Szent Korona egyedülálló jellegét, mint a Magyar Nemzet történelmi ereklyéjét és alkotmányjogi jelentőségét vesszük figyelembe, hanem azt a politikai és érzelmi érzékenységet is, amellyel a magyar emigráltak és sok magyar-amerikai tiszteli a Szent Koronát. Érthetőbben, ezt és más kényes tényezőket gondos megfontolás tárgyává kellett tenni. Mi elismer jük és tel jes diplomáciai viszonyban vagyunk Magyarország kormányával. Ahogy az utóbbi években az Egyesült Államok és Magyarország között a viszony fokozatosan javult, megbeszélések történtek a különböző kétoldalú, régóta fennálló problémák rendezése tekintetében, ahol a magyar kormány vetette fel a Szent Korona hazaszállításának a kérdését. Ámbár nekünk jelenleg nincs tervünkben a Szent Korona hazaszállitása, a dolog mindkét kormány érdekeinek szükségszerű foljytatólagos tárgya. Minket közelről érint, hogy minden ilyen végső cselekmény inkább szolgál ja az általános jóakarat tárgyát, mint viszályt és helyet kell foglalnia a körülményekben, amelyet valamilyen további lényeges légköri javulás megfelelően jelöl meg és természetesen haladás a mi Magyarországhoz való viszonyunkba (sic). Remélem, hogy e tájékoztatás Önöknek segítségére lesz. Őszinte tisztelettel, John A. Baker. Jr., A Csehszlovákiával, Magyarországgal és Lengyelországgal való kapcsolatok igazgatója 2 Eddig a levél, (A műfordításért nem felelek.) Noha a levélből világosan kitűnik, hogy a Baker által tolmácsolt •pillanatnyilag hivatalos álláspont nem főleg a "szabadföldön élő magyarok egységes fellépése"-nek az eredménye, hanem sokkal inkább a két kormány közti bonyolult, idült (elsősorban anyagi—what else?) problémák eredője, a Hivatásos Emigráció nem érez semmi gátlást az ellen, hogy ezt a saját diplomáciai győzelmeként könyvelje el. Ez pedig nemcsak rövidlátásra, de egyenesen politikai ostobaságra is vall. A tény az, hogy az emigráció szépen átejtette magamagát, egyebet nem ért el washingtoni előszobázásával. Akár kiadják a Koronát, akár nem (és e'lőbb-utóbb amugyis^kiad ják, méghozzá inkább előbb, mint utóbb, tessék csak Baker levelét tüzetesen, diplomata-szemmel megvizsgálni} nem hazudott, ha augusztusban Budán van«), evvel csak újabb 'lovat adtak a magyar kormány alá a külföldi magyarság elleni hadjáratára (mely minden ellenlátszat dacára még most is tart). Még az lesz az enyhébbik eset, ha a Korona rövidesen kiadásra kerül—úgy legfennebb remélhetni, hogy senki sem veszi komolyan az emigrációs korona-akciót. De ha—ne adj’ Isten—a két kormány valamilyen okból fogva (pl. az IT & T kárpótlása ügyében) nem;tud egyelőre megegyezni, 3Magvarság, 1971 dec. 2kt 3. 20
