Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 5. szám
A szeretet az emberiség boldog egymás mellett élésének alapvető eleme, s teljesen szükségtelen erre bármiféle "vallási erkölcsrendszer" köntöst huzni. Vallás-rendszerek tömegei alakultak és múltak el (sajnos leginkább csak alakultak), de nem mindegyiknek és nem mindig volt—mint ahogy Te irod--legelemibb, gyakorlati alapjai szeretet. (Lásd pl. az inkvizíciót, vagy--hogy túlságosan messzire ne menjek—a napjainkban dúló, heveny vallásháborút Írországban.) Hitem nekem is van. Hiszek a magyarságom értékében, önmagámban, az akaratom erejében, stb., de nem hiszek semmilyen megfoghatatlan és bizonyíthatatlan dologban vagy lényben. Nekem ilyesmikben hinni nem létkényszer, s ez éppen azért van igy, mert gondolkodom és nem realizálok meséket valóságnak csupán kényelmességből. Sorolhatnád a példákat Luthertól egészen Leninig, az én felfogásom megingathatatlan, mert ha egy cselekedetet vagy elgondolást igy lehet jellemezni; józan emberi ész szülötte—akkor minek azt vallásosságnak nevezni? Felesleges okoskodás. Visszatérve a jó öreg Pavlov kutyájára—hát igen, rázzuk a csengőt és a kutya nyáladzik. De miért rázzuk a csengőt, nincs más dolgunk? Magyarországon pl. nagyon jól megvannak az emberek minden csengőcibálás nélkül. Hogy alakult ki a kutyánál a beidegzett reakció? Sok csengőrázást szenvedett végig a szerencsétlen. Csodálkozol azon, hogy sokakban kialakult ezen téma ingerére a védekezési, ellenkezési reakció? Nem csodálatos, hiszen itt Amerikában a hit, vallás, egyház téma már nemis csengőrázás, hanem harangkongatás. Miért e nagy reklám, talán rossz az áru? Soraidból azt látom, hogy Neked feltétlen szükséged van vallásra (létkényszer Nálad)--viseld egészséggel. Jó amerikai mondás szerint; a Te üzleted; Szeretettel üdvözöllek, Columbus, Ohio Charles Nagy észrevételek Lajossv Sándor "Magvar vallás kell" c. cikkéhez TiTT-OTT 5:3, 26-28) Nem vitatom egy uj magyar vallás létrehozásának lehetőségét. Gondolom, ez a javaslat szervesen beleillik az utóbbi évek vallásmozgalmi fenomenkomplexumába. Nem vagyok divatellenes. Kételkedem azonban ^ egy uj magyar vallás esetleges társadalmi, politikai vagy erkölcsi hatásában ha ez a mozgalom az emigrációs körökből indulna ki, az otthoni realitások figyelembevétele nélkül. Még ha--tegyük fel—elfogadható ^szpirituális és rituális bázist adna is az emigrációnknak (amit kétlek, látva a külföldön élő magyarok komplex elvi, hitbeli és osztályösszetételét), nem hiszem, hogy egy vallást (bármi legyen is annak a meghatározása) olyan célokra fel lehetne használni, mint azt Lajossy Sándor gondolná. A magyarság^ egy uj vallással való további elszigetelése (a nyelvi, etnikai és történelmi elszigeteltségen túlmenően) semmiesetre sem segitené, hogy "a nagy Kárpátokkal övezett országunkban nemcsak megmaradjunk, hanem be is néoesitsük azt." Cikkének tartalma és értelme annyira átitatott a soviniszta fajisággal és a magyar történelem nagy buktatóival, hogy arra a megállapitásra kell elérkeznem, hogy az iró szinte kizárólag és szánt szándékkal alkalmazott anakronisztikus elveket eklektikus csodabogarában. Csak^egy-két dolgot szeretnék kiemelni a cikkből. "Minden néptől eltérő vérmérsékletű nép és családfánk kezdete a messzi múltba 21
