Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-04-01 / 4. szám

ni, vagy, ha emlékének kitörlése ellenére is létezni merészel, a kiirtás csak beteljesíti, bármennyire szürrealisztikusan is, az ujrairott történelem követelményeit.

Nos, igy jártál te is el velem és minden olyan organizációval, amelyben nekem részem volt, a Nemzetőr Sajtóalappal kapcsolatban. Miféle logikai bukfenccel lehet megtörtént tényeket meg nem történtekké tenni? A Nemzetőr 1971 októberi számának 10. oldalán a Nemzetőr Sajtóalap adományozói között hiába keresem nevemet, a 'Hungarian Cultural Foundation-t, avagy a buffaloi United Hungarian Appealt. Ha azonban előszedem a korábbi Nemzetőr számokat, ott annak rendje és módja szerint fel vagyunk tüntetve. Az igazságnak ez a durva megsértése kegyetlen módon vissza fog ütni, mert az idő, mint nagy vindikátor, eltűri ugyan, hogy átmenetileg viccet csináljanak a valóságból, de a végén mindent—annak rendje-módja szerint—elrendez.

Annakidején kaptál húsz darab angolnyelvü Ady kötetet, amelynek fejében a könyv egyévi hirdetését Ígérted. A hirdetés a Nemzetőrben háromszor jelent meg csak. A könyveket megtartottad, a Sajtóalapra küldött adományainkat is megtartottad. Hogyan Ítéljem meg ezt a cselekedetedet? Ugyancsak nehéz elfogadnom azt, hogy te, végigjárva A- merikát, mindenütt előszeretettel terjesztesz olyan valótlan híreket rólam, amelyek természetéről és igazságáról nem vagy meggyőződve, először, mert azok rosszindulatu rénihiréken nyugszanak, másodszor, mert soha nem vetted a fáradságot, hogy megvizsgáld a másik oldalt is. Amerikai hatóságok véleménye szerint a románok után a magyarok a legnagyobb feljelentők, de mi, lévén nagyobb létszámúak, összehasonlíthatatlanul több munkát adunk befogadó hazánk nyomozó szerveinek, mint minden más nemzetiség együttvéve. Ha fanyalogva is, de ezek a jó urak a törvény utasítása szerint végigvizsgáltak engem és a Hungarian Cultural Foundationt--ától zettig, a feljelentések minden pontja alapján és azon túl. Csak ott nem jelentettek fel, ahol nem lehetett. így, b. honfitársaim jóvoltából, végigmentem a new yorki államtitkárság és különböző department-jeinek, a federális adóhivatalnak, a bevándorlási hatóságoknak, a postahivatalnak és az FBI-nak részletes és alapos vizsgálatán. A hatóságok--természetesen—nem találtak semmi jogtalan, vagy felelőtlen cselekedetet részemről.

Ez persze, egyeseket nem nyugtat meg, merthiszen nem az a fontos nekik,^ hogy kiderüljön az igazság, hanem hogy tovább ostorozhassák vesszőparipáikat. Egy megmarható, jó bűnbak sose jön rosszul' Amikor vizsgálatot kértem magam ellen az Amerikai Magyar Szövetségnél, a kérdést aá acta tették. Amikor nyilatkozatot akartam közzétenni az újságokban, ezt megtagadták—a demokrácia és a sajtóetika nagyobb dicsőségére. A kutya se kérdezett meg engem, hogy a széltébenhosszában idézett "nyilatkozatom"-nak és más, otthon készült jegyzőkönyvnek mi a valóság-tartalma. A kutya se elemezte, hogy még azokból is átsüt-e a népért érzett felelősség, a magyar kultúra szeretete.

Van egy réteg, amely nem akarja megadni a másiknak a szabadságot, hogy Hazánk sorskérdéseiben s a tennivalók mikéntjében másként merészeljen gondolkodni. Az ostoba terrormódszereket, mints kiközösítés, elhallgattatás, ^hazug vádak terjesztése, ugyanazok alkalmazzák, akik mások hasonló viselkedését élesen kifogásolják. Vannak, akik a mi debreceni utunkat természetesen higgadtan és okosan ítélik meg, ám hangosabb az a réteg, amely tehetetlenségében kifejlesztett egy pihegő, könnyfacsaró hozzáállást, felületes acsarkodással megtűzdelve s úgy hiszi—oktalanul—hogy ezzel szolgál a magyarságnak. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a testvérháboru kérlelhetetlenségére azok vetemednek, akik a magyar lét jelen kérdéseire pozitív válasszal előállni nem tudnak. Én sem állítom, hogy varázslatos meg13