Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-04-01 / 4. szám

oldások állnak rendelkezésemre. Mindössze igyekszem valamit csinálni, amit lelkiismeretem szerint hasznosnak látok. Amiben pedig fölötte érzem magam az acsarkodóknak, az, hogy én megadom minden magyar testvéremnek a jogát arra, hogy hite szerint éljen és cselekedjék. Tiszteletben tartom mások véleményét, még akkor is, ha nem értek velük egyet.

Végsösoron az emigráció betegsége visszavezethető az ember esendőségére, gyengeségére és olykor--gonoszságára. Nagy korbácscsörditő mester az érd ek is. Magad mondtad egyszer, vendégünkként, hogy a Nemzetőr léte számodra mindennél fontosabb; ha az nem^lenne, elmehetnél--portásnak. Meglehet, támogatóid között vannak, akik megkövetelik tőled azt, hogy öklöt rázz, honfitársaidat hamis tanukká kiáltsd ki, hogy utólag letagadd azok anyagi segitségét, akik közben rákerültek a "gyászmagyarok" listájára, de gondold meg; nem azt kivánná-e a tisztesség, hogy az igazság szavát kövesd s nem az önérdekét,, még tán akkor is—ha el kellene menned portásnak?

Amikor megindítottad ellenem a támadást, kétélű ^fegyverhez nyúltál. Olyan hazug és igazolhatóan becsületsértő mesét találtál fel, amelyet én jogilag könnyen ellened fordíthatnék, becsületedet, személyi vagyonodat, a Nemzetőrt is tönkretéve. Én azonban nem törekszem a te megsemmisitesedre, nekem mindig az Ügy volt a fontos, nem az ember; érthetetlen azonban számomra; miként lehettél kezdeményezője egy olyan igazságtalan hadjáratnak, amely kísértetiesen hasonlít a te FEKETE KÖNYV kálváriádra.

Az un. jegyzőkönyvek éppúgy, mint a Nemzetőr, torzítanak, lódítanak. Hol maradt a tisztesség? Legújabb kötetünk megjelenésével én legalább azt mondhatom, hogy sikerült elérnem valamit, mégha ennek az is volt az ára, hogy sárral dobáltak meg arra méltatlanok. ^Husz év múlva, ötven év múlva senki se törődik az emigrációs acsarkodásokkal, de a maradandó értékű munka (vagy annak hiánya) hosszú, nagyon hosszú időre kihat. Ma már tudom, hogy érdekcsoportok számára az a legnagyobb veszély, ha elszaporodnak azok az emberek, akik ugyanazt hiszik, de más módszerrel kivánják szolgálni a célt. Ezek az érdekcsoportok ráerőszakolnák véleményüket és munkamódszerüket mindenkire, ha tudnák. S akire nem tudják, arra kigyót-békát kiabálnak. így volt ez mindig s igy van ma is. Persze, fájdalmasabb, ha az ember a maga bőrén tanulja meg a leckét.

Lassan két év is eltelt már a"hadjárat" megindítása óta. Lassan minden más színben tűnik fel, mint ennekelőtte. Enyhül a fájdalom, a megriadt barátok visszatérnek, a sosemvolt barátok árulásának emléke elfakul, örömet ad a napi tevékenység, a sok idegen diák ajkán hangzó, már általam tanított magyar nyelv, a sikeres koncertek, kiállítások, a sok hasznos munka, amelyet kéziratokon végzek s a rendre megjelenő, nyomdába kerülő könyvek; élettársam támogatása, gyermekeim vidám és romlatlan magyarlelkü fejlődése, amerikai, lengyel és más nemzetiségű barátaimnak tisztelete, az el nem iszonyitott magyarok bátor kiállása. Mindez azt igazolja, hogy cselekedni kell csak és keményen hinni mindabban, amit igaznak ismerünk fel. Végsősoron tehát boldognak mondhatom magamat s talán örülök is, hogy minden úgy történt, ahogy történt. Birám az idő lesz—és ez nekem elég.

Tudom, te is nyugodtan alszol, hiszen a lélek talál megnyugtató mentséget m inden re .^Megkeseredett viszonyunk nem késztet engem arra, hogy teljesen elitéljelek. Mulasztásaid, hibáid ellenére is dolgozol valamiért, amiben hiszel. Talán okulsz is itt-ott tévedéseidből. Talán a jövőben nem leszel igazságtalan birája senkinek. Talán a jövőben óvatosabb leszel az Ítéletben. Talán már rájöttél, hogy az igazság nem egyedül a te birtokodban van. Más embernek is