Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-03-01 / 5-6. szám
Reméljük, az idén többen vesznek részt iróversenyünkön. Kérünk minden érdekeltet, ne december közepén küldjék be pályázatukat, hanem mielőbb' mm mm mm PIPAFÜSTNÉL Az "emigrációsok" s a "szétszórtságiak" lovagias harcának mezejévé vált lapunk. Sárátoknak a harca ez: mind a két fél jót akar a magyarságnak, s azt hiszi, az ő felfogása az egyetlen helyes a magyar sorskérdések terén. ITT-OTT már hagyományosan a szétszórtsági gondolatnak a képviselője: az igazság az, hogy ezt a felfogást s a velejáró terminológiát, melyet már a magyarországi sajtó is átvett, mi fejlesztettük ki a lapnak oldalain. S ez a gondolat egyre erősebbé válik a külföldi magyarság soraiban. Ez nem véletlen: erejét nem a laptól veszi, ^önmagában erős, a külföldi magyarság továbbélésének, továbbfejlődésének egyetlen elképzelhető alapja. Mindennek dacára az "emigrációs" oldalnak is van komoly mondanivalója. Az emigráns elképzelést Tollas Tibor testvérünk összegezi kitünően e számunkban, Cseh Tibor cikkére reagálva (ITT-OTT "Levél egy magyar lapszerkesztőnek"). Hallgassuk meg őt is: csak úgy alakíthatunk ki helyes nézeteket e téren, ha mind a két fél álláspontjával megismerkedünk. De sohse felejtsük el: a lényeg az, hogy itt mind a két fél jót, egyet akar, a magyarságnak a javát. A nézeteltérés csak a módszert, a taktikát érinti. —éji Tollas Tibor: VÁLASZ CSEH TIBORNAK "Ki a betyár, ki a szent? ha a mérték tönkre ment, senki, semmi meg nem ments" (Mécs László: Bakonyi látomás, 19^8.) Kedves Tiborom! Kislányom huzom a szánkón. Egyre biztat: gyorsabban, papa. Pedig futok jócskán, de már ötven évemmel kapkodom az éles, hideg levegőt. Nem szabad megtudnia, hogy fáradt vagyok. így vagyok ezzel a válasszal is.A lelkiismeretem sarkall, siettet. Milyen könnyű a félvilággal szemben hadakozni, és milyen nehéz amikor eey jóbarátnak kell megirni a választ úgy,hogy sebet ne ejtsen. Ezért késett a levél ünnepek utánáig. Közben a Nemzetőr novemberi és decemberi számában néhány kérdésedre már válaszoltam. Most összegezni szeretném azok részére is, akiknek elküldted nekem irt leveled másolatát, de akik nem olvassák a Nemzetőrt. Mielőtt azonban leveledre felelnék, előbb kisérő soraidra szeretnék választ adni. "Mi már rég nem vagyunk emigránsok"—Írod. "Hogyan is lehetnénk? A gyerekek 90%-a külföldön született. Történelemben gondolkodunk és cselekszünk." A "mi" alatt bizonyára a cserkészgyerekeket is érted s ez helyén való. Leveled azonban a debreceni konferencián résztvevőkről és az őket birálókról szól. Ők és mi azonban valamennyien "emigránsok" vagyunk. Maga a cserkészet intézménye is az, hiszen azért kellett itt, külföldön újjászervezni, mert odahaza betiltották. Nem kell szégyenkeznünk az emigráns szó használatán,
