Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-03-01 / 5-6. szám
hiszen az otthoni belső emigráción kivül olyan elődeink vannak, mint Balassa, Rákóczi, Kossuth, Bartók,--hogy csak a legnagyobbakat említsük. Hogy az emigráció fogalmát, "mértékét" megvizsgálhassuk, lapozzuk fel a Révai Nagy Lexikont (VI. köt.466.old. 1912): "Emigránsok azok, akik politikai vagy vallási elnyomatás miatt hazájukat örökre, vagy jobb idők beálltáig elhagyják.” Az 1963-ban Budapesten megjelent Értelmező Szótár a"politikai menekült" fogalmát igy határozza meg: "Olyan személy, aki politikai üldözés elől külföldön keres menedéket"—vagy: "idegen megszállás elől a meg nem szállt^részekre, vagy külföldre távozott." Kossuth pedig a magyar emigráció hivatásáról,kötelességéről ezt irja:"Tiltakozást kell képeznie. . . szólnia kell a némaságra kárhoztatott, cselekednie kell a. bilincsbe vert nemzet javára. . .fenn kell tartania a magyar kérdést a világtörténelem azon kérdései között, melyek megoldást követelnek , . . hirdetnie kell hitét nemzete független jövőjében, miszerint a világ is higyjen benne ..." A fogalmak, "mértékek" tisztázása azért is fontos, mert a debreceni konferencia egyik házigazdája,SZÁNTÓ MIKLÓS, a Magyarok Világszövetsége hivatalos lapjának, a Magyar Hireknek szerkesztője, a Magyar Nemzetben (1970 szept.13) az otthoni tizmillió honfitársunknak mindenképpen azt igyekezett bebizonyítani, hogy a konferencián résztvevő külföldi magyarok már nem emigránsok,és nem politikai menekültjei a mai Magyarországnak. (Több idézetét lásd a Nemzetőr októberi számában.) De milyen mértékkel mér egy most kijött uj emigráns? Erre ad választ a bécsi Magyar Híradó karácsonyi számában a debreceni tonferenciával kapcsolatban STIRLING GYÖRGY újságíró, aki csak három hónapja menekült ki Ausztriába. "Uj emigráns levele egy régi emigránshoz" c. cikkében többek között a következőket Írja: "Ma nincsen apolitikus szakember. Minden emigrációban élő magyar, ha ezt a sorsot tudatosan vállalta és nem egyszerű kivándorló, elkötelezte magát az egyetemes magyar érdekeknek, melyeket semmiképpen sem lehet alárendelni a kulturális szempontoknak." Mélységesen levert a cikk, melynek Írója "3IBÓ ISTVÁN nevére hivatkozva uszított más(derék és becsületes) magyarok ellen. Ez majdnem olyan, mintha valaki bibliai idézettel akarná a gyűlöletet igazolni"--irod. Mit gondolsz, vajon a gyűlölet, vagy a magyarság féltése vezette BODROGI LÁSZLÓ tollát? Vagy azt hiszed, a cikket én Írtam,álnév mögé bújtam? Az anyanyelvi konferencia "külföldi résztvevőinek" nyilatkozatait bíráló cikkíró azok közé a népi származású fiatalok közé tartozik, akiket leveledben oly sokszor idézel. 32 éves fiatal, ötvenhatos iró,akinek hozzátartozóit a Nemzetőrben megjelent írásai miatt otthon megfenyegették, s ezért volt kénytelen álnévvel Írni. Nemcsak mint emigráns, hanem mint két gyermek apja is bírálta a rendezvényt s időszerűnek találta éppen a végsőkig kompromisszumot kereső, de az "eszmei mértéket" megtartó Bibót idézni akkor, amikor a forradalom ideológusának manifesztumát látta megsérteni volt 56-osoktól. Ez szerintünk nem uszítás volt, hanem emigrációs magatartásunk mértékének meghúzása. Ezt a mértéket igazolta az amerikai magyar szervezetek Közös Külügyi Bizottságának határozata, melyet aStrasszburgban összehívott európai magyar szervezetek határozata© öt világrész emigrációs sajtójának zöme is megerősített. Ahol az elvi kérdéseken túl személyeskedéssé fajult a bírálat, s olyan személyeket is megtámadtak, mint BODNÁR GÁBORT, ott mi voltunk az elsők, akik védelmükbe keltünk, és a NEMZETŐRÖN kivül az ^amerikai szabadságharcos vezetőknek irt levelemben óvtam őket attól, nehogy két nemzeti alapon álló aktiv szervezet közé sikerüljön éket verni egyeseknek. Nézz utána, Tiborkám, sehol nem 5
