Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)

1970-01-01 / 3-4. szám

mogatás nélküli szabadságharc megbukása után lelkiismeretük megkönnyebbítéseként, befogadták hazáikba a szabadságharcosokat, akiket közrefogtak és segítettek az uj otthon alapításában. A magyar emigráció szempontjából talán a legtragikusabb az volt, hogy a szabadságharc és menekülés oly hamar jelentek meg és suhantak át a történelem színpadán, hogy a menekülök nem tudtak az uj életükkel és magyarságukkal megegyező életelvet rögtönözni. Ennek következtében magyarságukra alig gondoltak. Megismerkedtek a befogadó haza fiaival, akik kedvesnek mutatkoztak a hontalan szabadságharcosoknak azáltal, hogy nem csak hazájukba, hanem társadalmukba is befogadták őket. Tehát az ötvenhatosok legnagyobbrészt elámitva az uj nép kedvességétől, egyre jobban keveredtek velük, amig teljesen be nem olvadtak.

Újabb népvándorlás kezdődött Magyarországról a hatvanas években. Ebbe a csoportba azok a fiatalok tartoznak, akik nem voltak megelégedve a rendszer által nyújtott jövőjükkel. Egyelőre javarészt még annyira pályájuk és életük kezdetén vannak, hogy még nem tudjuk kiértékelni munkájukat. Ezek az anyagiaktól elámitva, a jövőre rá sem hederitve, ki akarják magukat tombolni. Idáig, magyar szempontból csak annyit tevékenykedtek, hogy magyarul beszélnek és tőlük sokat tanul magyarul az emigrációs ifjúság.

Végülis elértünk fő témánkhozí az emigrációban született magyar ifjúsághoz. Ezeknek legnehezebb megtartani magyarságukat, mivel két kultúra között nőttek fel. Szüleik, vérük magyar, de környezetük a befogadó országé.

Mivel a befogadó ország kultúrája állandó jelleggel kisérti őket, nagyon nehéz megmaradniuk magyarnak. Otthon magyarul beszélnek, de ez nem jelent sokat, mivel egy bizonyos kor után keveset tartózkodnak otthon; szórakozni eljárnak. Ha a társaság, ame'lylyel szórakoznak, magyar, akkor sokkal nagyobb esély van arra, hogy megmaradjanak magyarnak. Kezdjük élőről! Az emigrációs gyerek, ha a szülők magyar érzelmüek, magyar keresztelőben részesül. Ez egyáltalán nem teszi a gyereket magyarabbá, hanem a szülők megnyilvánulása, hogy a gyereket magyarnak akarják nevelni. Ez a szülőknek a feladatát és a gyerek felcseperedését egyaránt megnehezíti. A szülőknek elsősorban magyarul kell beszélniük a családi körben. A gyereknek mesélniük, őt tanitanuk kell. Az emigrációs gyerek sokkal jobban rászorul a szülői figyelemre, mint bármely másik gyermek. Egykorú magyar gyerekekhez kell elvinniük. Ha már iskolás korú, lehetőleg olyan iskolába adják, ahova több magyar gyerek jár. Magyar intézményekbe kell beiratni. Ha a gyerek az intézményekben nem találja a helyét, ne folyamodjunk rögtön erőszakhoz, mert evvel csak megutá'ltatjuk vele. A vezetőktől érdeklődjük meg, hogy mi a hiba. Ha a hibát jóvá tettük, akkor ismét kisére'ljük meg a beiratást. Ha ezekután se jön meg a gyerek kedve, folyamodjunk erőszakhoz, mert akkor már tudjuk, hogy nem az intézménnyel van a baj, hanem a gyerek természetével. Megkell engedni, hogy a befogadó ország egyesületeibe is belépjen, de úgy, hogy többet és szívesebben járjon a magyarok közé. Mivel a gyermek idősebb korban a nagyobb felelősségvállalás fejében több jogot is követel, a magyar szülőknek és egyesületeknek félre kell tenniük saját korszellemük által szivükbe vésett rögeszméiket. Sokkal jobban kell haladniuk a korral, mert ha náluk is létrejön a nemzedékek közti szakadás, nemcsak a családi élet, hanem a magyar tűznek egy szikrája vész el. A korral való együtthaladás nem azt jelenti, hogy minden morális és ésszerű elképzelést félre kell tenni és a mai korszellem minden mozzanatát helyeselni kell. El23