Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-01-01 / 3-4. szám
meríti étószát. Jellege ezért csakis reakciós, csupán ^tagadó lehet. Lényegében meddő, uj gondolatokat szülni vagy akar csak önmagát propagálni képtelen. Kérlelhetetlenül kihal azzal^a nemzedékkel, amely lelkületének, eszméjének elsődleges^hordozó ja.^ Ha tehát emigráns alapon nem lehet eredményt elérni, gondoltuk, nézzünk körül, milyen más lehetőségek léteznek számunkra. A szétszórtságban csak kétféle szervezet létezik, amely nem nevezhető emigránsnak: az egyik az un. kultur- ill. "magyar" házak sorozata (egyre kevesebb ilyen működik) és--az egyházaink. Néhol a kettő egyre megy, azaz, a kulturházat is az egyház tartja fenn; másutt az utóbbi külön vállalkozás, esetleg valamelyik "régiamerikás" biztosító-társulat égisze alatt. (Jellemző: ezek az intézmények aránylag tartósak: nem ideiglenes, emigráns célokra rendezkedtek be.) A magyar kormány i'll, a "külföldre szkadt" magyarsággal foglalkozó magyarországi közegek a kulturházakra, a "klubokra" építik fel jelenlegi akciójukat. Az idei debreceni "anyanyelvi konferencián" pl. ilyen előadások hangzottak el: "A népművelés lehetőségei és módszerei klub-keretek között"; "A klubvezetés módszerei," stb. Mindez nagyon szép—de nagyon naiv. (Még akkor is,^ha az adott helyzet politikai merevségéből következő megkötöttségeket figyelembe vesszük.) Mert a gyakorlat azt mutatja, hogy klub alapon nem lehet jóformán semmire sem menni. Ennek sok^oRa van, melyeket, mivel az emberi természetből erednek, karnis részletezni: csak futólag említem meg az általános érdeklődés hiányát, az osztálykülönbségeket (bizony, ez. is, tény: hol járnak nálunk a volt és vélt eleganciák össze a melósokkal?), a pénzbeli nehézségeket, a tehetség és az áldozatkészség hiányát, s nem utolsósorban a szeszt. amibe belefullad a legtöbb ilyen vállalkozás . . . Summa summárum: klubokkal nem sokat érhetünk el, noha mindegyiknek megvan a helye a maga kontextusában. S ennek a legelemibb magyarázata az, hogy a kluboknak sohsem lehet meg az az ideológiai alapjuk, amely a magyarokat mint magyarokat összefogná. Legfennebb ideig-óráig. A másik társadalmi szervezet-alakzat melyet, mint mondtuk, szempontunkból számításba vehetünk: az egyház, ill. egyházaink. S itt mind járt meg kellállapítanunk, hogy az egyház lehetne a legalkalmasabb, a leghatásosabb szervezet a magyarság szolgálatára. Ez az egyetlen olyan (a befogadó társadalmak részéről elfogadott) intézményünk, mely a bölcsőtől a koporsóig köti az embert, hovatartozását megadja, a lelkiekben szolgálja, ápolja—úgy is, ne felejtsük el, mint kultúrintézmény, mert Nyugaton (legalábbis Északamerikában) az egyházak ebből a feladatkörből is jócskán kiveszik a részüket (s az ezirányu lehetőségeik majdnem korlátlanok). És az egyháznak ideológiai alapja is van, csakhogy , . . Csakhogy a fennálló egyházaink ideológiája minden, csak nem maavar. A Katolikus Egyház irányából semmi számunkra kedvező újítás, fejlemény nem jöhet: nemzetközi, hierarchikus szervezet, amelynek irányelvein változtatni magyar vonatkozásban elképzelhetetlen. Az alapjukban demokratikus, protestáns felekezeteink pedig, noha szervezetileg szabadabbak, szét vannak forgácsolva (csak az amerikai magyar reformátusság négy egyházra oszlik meg!), szellemi irányadójuk, erejük nincsen, csak az otthonról hozott (és teológiailag nagyon penészes) tradíció tartja még bennük—ugyahogy—a szentlelket. Protestantizmusunk nagy összességében harcképtelen: újításokat nem szülhet, csak az angolszász-német protestantizmus 19
