Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-01-01 / 3-4. szám
és becsületes'.) magyarok ellen. Ez majdnem olyan, mintha valaki bibliai idézettel akarná a gyűlöletet igazolni. Hiszen Bibónak minden tanitása a humanizmust, szeretetet és magyar öntudatot sugározza. Telepedjünk le hát a tűzi mellé, Tibor. Szitsuk fel a^lélek lángját és beszélgessünk el. Én mindig azt az égöszemü költőt látom magam előtt, akit sok évvel ezelőtt—talán 58-ban vagy 59-ben— bemutattam a saopaulói Szabadegyetem közönségének. Annak az embernek minden pórusából a szeretet áradt, az 56-os történelmi pillanatnak az a megfoghatatlan varázsa, amit csak a^kiválasztottak tudtak megőrizni magukban. "Végre egy keresztyén a XX. században"—ez volt az első benyomásom Rólad. Es mikor tavaly elolvastam a gyermekedhez irt verseket, rájöttem, hogy ez a legtitkosabb belső éned is. Mi történt? Milyen titokzatos nyomás, kényszerités alatt állasz, hogy lapod olyan útra 'lép, ahol tisztességes magyar embereket pellengérre állitanak? Itt vannak előttem azok a régi számok, melyekből még sugárzott 56 szelleme. Olvasom a vezércikket az 1958 julius elsejei számban. Már a cime is megdobbantja a szivet? "A halottak élén." Aki Ady üzenetével kapcsolja össze októbert, az a nagy magyar szintézist keresi5. Es olvasom a másikat, az i960 junius 15-iki számban? "Tessék pihenni, Imre bácsi ..." Milyen egyszerű, milyen emberi, milyen magyar ez a néhány szó. Néhány idézet a cikkbőls "... minden félreértés elkerülésére hangsúlyozom . . . hogy mint a magyar nép fia . . . és a magyar nemzet tagja . . . magyar voltomra büszke vagyok . . . magyarságomat nem tagadom . . . magyar hazámat és népemet forrón szeretem , . . igaz hazafisággal ..." (Nagy Imréről van szó.) "Folyik a kiárusítás, széles arányban a hamisítás. Se a magyarság, se a szocializmus nem kell Nagy Imre örökségéből. De kell a neve, kell a Forradalom szemfedője—ezért fizetnek—az élősdiek elborítanak mindent." Miért rosszabb magyar Lőrincze Lajos, mint Nagy Imre volt? Csak azért, mert nem lett mártir? És honnan veszik az erkölcsi alapot azok, akik mint én és Te és a többiek itt kinn, gyáván elmenekültünk hazulról, ahhoz, hogy elmarasztalják az otthoni élethalá'l harcban küzködő testvéreinket? Milyen 56-nak a szelleme ez? Mert hogy nem a mienké, az biztos! Hát mikor eszmélünk már végre abból a nemzetgyilkos szemléletből, mely csak akkor fedezi fel igaz magyarjainkat, amikor elpusztultak vagy kinyírták őket? Mikor pusztul ki már belőlünk a kuruc-labanc pszichózis halálos baktériuma? Hát meddig kell még külső vagy belső emigrációba menni--s a külső emigrációból is belső számkivetésbe visszavonulni- -az Ipolyi Arnoldoknak, a Ma'lonyay Dezsőknek, a Bartók Béláknak? Hát meddig kell még megidézni—újból és ujbó'l—minden magyar halottak fejedelmét, hogy megmagyarázza? ki a magyar? (Hűvös az este, hajítsunk még néhány hasáb fát a tűzre, Tibor.) "Se a magyarság, se a szocializmus nem kell Nagy Imre örökségéből . . ."—milyen megrázóan igaz az 1960-as tétele lapodnak az 1970-es emigrációban. Bizony, az igazság az, hogy a magyar forradalmat nemcsak otthon gázolta halálra a szovjet hatalom és az amerikai közöny dialektikus szövetsége (a republikánus Eisenhower éra alatt—ugye emlékszünk?—miképpen, ugye emlékszünk, hogy mit tett a demokrata Johnson a csehekért 68-ban?), hanem elsikkadt az nyom 8
