Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-01-01 / 3-4. szám
A terem EGY FÜL, ROPPANT NAGY FÜL, itt senkinek sincs lába, keze, csak fülek vannak, érzékszervünk sincs máss FÜLLE VARÁZSOLT BENNÜNK A ZENE. (Pályázatra) Kiss Ödön Kingston, Ont. 1970 XI 9 Cseh Tibori LEVÉL EGY MAGYAR LAPSZERKESZTŐNEK Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Es ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és tudományt ismerek isj és ha egész hitem van is, úgy annyira, hogy hegyeket mozdithatok ki helyekről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. (Pál apostol levele a Korinthusbéliekhez, 13H—2) Mélységes szomorúsággal és csüggedten olvastam lapod utóbbi számait, valamint P.-nek Hozzád küldött levelét, melynek másolatát szövetségünk elnökének, Bodnár Gábornak is megküldte. Ö pedig eljuttatta hozzám, tekintve, hogy a levélben rólam is emlités tétetik, kommentálva szájamba adott szavakat, melyeknek forrása— úgy látszik—bizalmas titok, mert csak mint "közös barátunk" van megemlítve. (Ez különben teljesen lényegtelen részlet. Csupán Ízlés és jellem kérdése. Én roppantul tisztelem azokat az embereket, akik szemedbe néznek és úgy mondanak véleményt és mindig aláírják a nevüket. Az ilyen "közös barátok" teszik tönkre a magyar közéletet már vagy 150 éve.) Közben részt vettem azon a newyorki rendezvényen is, melyet mint a környékbeli magyarság forradalmi emlékünnepélyét hirdetett meg a Szabadságharcos Világszövetség. Odaérve azonban kiderült, hogy egy republikánus-konzervativ pártpolitikai kortesgyülés rejtezik a fennkö'lt fedőnév alatt. Közben megérkezett két lapod is, melyekben kérsz, sürgetsz, hogy szóljak hozzá a debreceni anyanyelvi konferencia körül kialakult hadde'lhaddhoz. Ez a levelem a válasz mindezekre a cikkekre, levelekre és tragikus jelenségekre, Tibor. Hogy közölsz-e belőle valamit, az a Te döntésed. A másolatokat elküldöm néhány ismerősömnek, akik áldozatos munkásai a külföldi magyar fiatalság megmaradásának, A levélben tárgyalt kérdések ugyanis mindannyiunkban élő, marcangoló problémák, melyek a debreceni konferencia körül felkavart viharban oly alpári és destruktiv módon kaptak nyilvánosságot. Különösen elszomorító volt az Ávó módszereire emlékeztető, fenyegető tónus, mellyel egyesek olyanokat fenyegettek, akik nem látnak minden otthoni magyarban hazaárulót. Elfelejtik ezek a jóemberek, hogy szabad világban élő, szabad emberek vagyunk. S elfelejtik, hogy a szabadság méltóságra kötelez. Mélységesen levert az a cikk, mely Bibó István nevére hivatkozva uszított más (derék Kedves Druszám! 7
