Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-01-01 / 3-4. szám
A FÜLEK TERMÉBEN Garami Artur hegedűművésznek ajánlom A terem EGY FÜL, ROPPANT NAGY FÜL, itt senkinek sincs lába, keze, csak fülek vannak, érzékszervünk sincs máss FÜLLÉ VARÁZSOLT BENNÜNK A ZENE. A művész játszik, széles mozdulattal tereli felénk dallam-nyájait: üveghang sir fel, adaggio zokog fel, a zene fátyla lassan beborit minden józan észt, minden fáradt elmét, zöld és kék hangok, mélyek, magasok röpködnek köztünk, fölöttünk, alattunk, fecskék ficsegnek, lecsapnak sasok... megszűnt a gonosz, megszűntek a gondok, tág a horizont, üde kék az ég... igaz az ember, jóra törő, szépre, zenével telve a nagy mindenség..5 Csodálatos vagy, mágusa huroknak, vonódban szunnyad, amit álmodott minden nagy zenész élete zenitjén s remekbe öntve korára hagyott. Ahogyan játszod amit alkottak, együtt teremtesz Hendellel, Mozártta'l, amikor éled amit költöttek, lélekben egy vagy Bartókkal, Kodállyal5 Századok szállnak elő hangszeredből, a zenéd nagy kincs, mint a hegedűd! Mondd, hogy tud egy hangszer ennyi változatban bánatot elsirni, festeni derűt? # # # 6
