Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)

1970-01-01 / 3-4. szám

Köszönjük a következő adományokat: California: Lancaster, V.J., $5» Canada s Torontó, H.Gy., $6} Ottawa, S.L., $2; Connecticut * Danbury, Sz.J., $101 Illinoist Evanston, Z.I., $10; Chicago, P.J., $10; V.Gy., $5; K.J., $É; EMEFESZ $20; J.I.N., $10; M.L., $55 F.S.K. , $5. Michigan: Grand Rapids, V.Gy., $5. Németország: München, A.J., $5. Nevada : Las Vegas, $31 New Jerseys Garfield, K.Cs., $É; H.M., $55 New Brunswick, Cs.B., $5} Midland Park, Cs.T., $10. New York: Jackson Hts.j M.G., $55 Woodside, T.M.H., $5« Ohio: Lakewood, N.J., $55 Medina, S.F., $5. Pennsylvania: Pittsburgh, B.B., $25. Texas: Dallas,

M.K.K., $5. Wisconsin: Milwaukee, K.Gy, $10. Összesen $19^. Ez évi (4,szerk. évi) bevételünk összegezve $280.82, kiadásunk a kil—2 szám lezártáig $266,l4. - - - —la

PIPA FÜSTNÉL

"Mondja, elvtárs, elvtárs az^elvtárs?"—hangzik egy pesti vicc, amit valamikor a múltkor, már én nem is tudom hol, talán a Ludas Matviban olvastam.

Első látásra úgy tűnik, minthaekis gunyolat csak az "elvtárs" megszólítást illetné, hisz tudjuk, hogy bár eredetileg csak a párttagok élhettek volna vele, mégis erősen népszerűvé vált ama másik ludas Matyinek a Magyarországán, amikoris az urakat nem illett^urnak titulálni de nem is akarta a kutya se, mely ténynek következtében a szép, e'lvtársias "e'lvtárs" elvvesztette demokratikusan megkülönböztető jelentőségét, zavarba hozván pártost és pártoskodót egyaránt.

Ellenben az idősebbek közülünk még bizonyára emlékeznek arra a dicső, kurta korra is, amikor az embernek, ha kucsmával kezében bekopogtatott valamelyik hivatalos hivatalba és—a szokásos módon—X! hivatalnok ur iránt kérdezősködött, tüstént a tudtára adták, hogy biz ott nincsen semmiféle ur, merthogy ott mostantól mind csak csupa testvérek vannak.

Mindezt jól átgondolván már-már azt kellene mondanunk, hogy nem is az elvtárssal van a baj hanem az úrral, éshogyhát ha Magyarországon az urak semmiképpen sem akarnak urak lenni, ám legyen.

Csakhogy a kutya nem ott van elásva.

Nincs tán mégegy nyelv a föld kerekségén, mely úgy köntörfalazna a megszólítások s a személyes névmások dolgában, mint éppen édes anyanyelvűnk. Kösse is fel jól a gatyáját, aki ezt meg akarná magyarázni olyanoknak, akik nem nevelkedtek a magyar nylevrendszerben! Merthát magázni—lekezelő ("Hallja maga, magának én nem vagyok maga!"); önözni—túl rideg (önző?). így aztán a személyes névmás 'lehetőleg kerülendő, helyette más név (névmás-névmásS) használandó, mint példának okáért a kezicsókolom. Es csakis tessékelve, persze, főnévi igenévvel összekapcsolva. (""Szerkesztő ur kérem, rosszul tetszik lenni?"pedighát tetszik a fenének az egész.) A legokosabb az, ha az ember meg se szélit ja a másikat, csak valami általánosat dörmög oda neki, mondjuk az időjárásról. . .

Nekünk még csak megy valahogy mindez, de a következő szétszórtsági nemzedéknek hálisten már nem áll rá a szája a sok csipkés elegánsko - dásra. Ezek egyszerűen és szemérmetlenül letegezik az embert. Élvezettel állapítottam meg első magyarórámon, hogy hallgatóim egyáltalán nem is ismerik a harmadik személyben való megszólításnak semmiféle formáját. Ezek az ifjak csak otthon beszéltek eddig magyarul, a család meghitt, közvetlen nyelvén. S noha a művelődésükre való tekintettel kénytelen voltam őket felvilágositani a falazóbb stílusunk felől is, engem a mai napig is szimplán tegeznek, s ez igy is van jól. Nem akarnék tanárurkérem lenni a számukra semmi pénzért.

De nemcsak a fiatalabbak tegezik a világot Magyaramerikában, a "fel-4-