Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 1-2. szám
nemzet uj hódításait a szorgalmasan percego irótol'lakra is bizhatja. Az irodalom, a tudomány, a költészet és a művészet az, ami ezentúl a nem csüggedt magyarság sorsmotorja lehet. Ezek a lenézett, é'lesfogu egérkék szabadítják ki talán bilincseiből az oroszlánt. /.Krúdy Gyula/ Ólel! Harmath Pista Csikágó (HOZZASZOLASOKHOZZASZOLASOKHOZZASZOLÁSOKHOZZASZOLASOKHOZZASZOLÁSOK) A HÍDÉPÍTÉSRŐL Kedves Andris5 Nagyon megtisztelt leveled, látom, fel próbálsz rázni "mély hallgatásomból." A hídépítés és a velejáró jelenségek nem éppen a kedvenc vitatárgyaim közé tartoznak. A témát nem találom alapvetően fontosnak, inkább egy mélyebben fekvő okozat szimptómáját látom benne. Tulajdonképpen ezt magad is észrevetted, amikor kijelentetted, hogy "hídépítés" valójában nem létezhet! Hídépítés csak akkor létezik, ha kommunista magyar és kapitalista magyar közt akarnánk valamilyen megegyezést elérni, vagy közös célt keresni. Vagy ha katolikusmagyar és református-magyar közt szeretnénk együttműködést és megértést létrehozni. De akármilyen másféle vonatkozásban, ^ha mentesíteni tudjuk magyarjainkat az ideológiai külsőktől, ha csak magyarságunkról van szó, akkor nincs mire hidat építeni, mert nincs köztünk ellentét, nincs két pólus, ami távol áll egymástól. Mondod, "ha mentesíteni tudjuk magyarjainkat az ideológiai külsőktől." Nagyon szép, de hogyan? Hogy lesz a kommunista magyarból, a kapitalista magyarból, a keresztény magyarból, katolikus magyarból, református magyarból, jelző nélküli MAGYAR? Ez az igazi problémánk. Van magyar ideológia, ami helyettesíteni tudná az idegen ideológiai külsőket? Van magyar civilizáció, ami kimentene az ógörög-római-nyugati életszemlélet bűvköréből? Van magyar erkölcs- és értékrendszer? Van magyar teológia, amely kiszabadítana a judeo-keresztény rabszolgaságból? Ami az emigráns sajtó felháborodását illeti, Lőrincze látogatásával kapcsolatban, az nagyonis érthető. Az emigráns lapok nagyrésze öncélú, parazita (tisztelet a kivételnek). Nem tudnak kidolgozni egy átfogó tervet a magyar jövőre, igy irányt nem adhatnak, önálló mondanivalójuk nincs. Mi marad hátra! a szajkózás, és a gyűlölet-szitás.(lásd a Hídfőt). A gyűlölet negativ érzelem, az alacsonyrendüség szimbóluma. A félelem pedig a gyűlöletnek unokatestvére, csak erősebb annál. A küzdelem forróságában a gyűlölet elpárolog, a^félelem veszi át a helyét és a gyűlölködő megfut. Csak pozitív érzelmekre építsünk. Tanítsunk tiszteletet és szeretetett egymás iránt. Tanítsunk bátorságot--s itt nem csak fizikai bátorságra gondolok, amikor a csatában az adrenalin hevíti a vérünket, inkább egy "felsőbb bátorságra"--ami mindennap kell, hogy legyőzzük a fájdalmat, a betegséget, a bukást, hogy1legyen erőnk továbbmenni amikor minden elveszettnek látszik ^Nyelvöltögetés helyett pozitív gondolatokkal foglalkozzon a szétszórtsági sajtó: „ „ Csomay György Springfield, 111. 33