Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 1-2. szám
Kedves Lajos Bátyárai Mikor elolvastam leveledet, melyben Sass Márton "Our Flag" c. Írásáról közölted észrevételeidet, valami reménytelen szomorúságot éreztem. Kicsiben a magyar nemzet tragédiája volt a levélben. Az elsó felében atyaian oktató hangon megrovod Sass Mártont az írásában talált közhelyekért. Nem értem, hogy miért akadsz fenn ezen? Hiszen Sass Márton nem hivatásos iró. Meg csak nem is köziró, hanem csak egy őszintén érező, segíteni akaró magyarember. Sass Márton nem tanult Írni, de Írásaiban sokkal több érték van, mint számos un. befutott Írónk eredeti "alkotásaiban" . . . Úgy hiszem, hogy a segiteni-akarás, a gondolat, az^érzés a lényeges, nem pedig a stilus. Egy-két irodalmi óriást^kivéve mindenki plagizál . . . időnként talán még ők is. Sass Márton amenynyiben közhelyeket használ, ezt nyilvánvalóan azért teszi, mert sokszor olvasta őket úgynevezett hivatásos íróktól. Miért fontos tehát, hogy egy levelezőköri tag eredeti legyen kifejezéseiben? Mindenkinek bele lehet kötni szinte minden második mondatába. A Tiedbe is, Lajos Bátyám, az enyémbe is. Leveled igy kezdeds "Ritkán rebdesett a szivem olyan melegen." Ezt előtted már sok millióan használták. Beniczkyné Bajza Lenke is, irodalmi limonádéiban. És én is, aki egy-két nagyképü pillanatomban azt hiszem, hogy Édesapám zseni jének valami nagyon halvány árnyéka vagyok . . . Az is meglepő mondatszerkezet egy olyan embertől, aki a magyar nyelvet olyan jól ismeri, mint Te, ahol azt irods "... támadása sem fogja tudni ..." De a szememben mindenki csinál ilyen hibákat, főleg, ha olyan elfoglalt ember valaki, mint Te vagy, vagy amilyen Sass Márton. Ettől még nem lesztek kisebbek. Leveled második része szép és melegen érző. Csak valahogy úgy vagyok vele, mint amikor egy többfogásos, nagyszerű ebédnél megsavanyodott levessel kezdtem és mire a második fogáshoz érnék, hascsikarás miatt már nem tudom élvezni. Ez a mi magyar tragédiánk. Hogy még az ilyen tehetséges, őszintén érző, segítőkész magyar emberek is, mint Te vagy, Lajos Bátyám, ilyen lényegtelen, kicsit bántón oktatóhangu stilusviták - ka'l vesztegeti idejét. Leveled második fele igazán értékes, mert emberi és magyar. De úgy gondolom, hogy az első részét egy magánlevélben is megírhattad volna Sass Mártonnak. Akinek az Írását én nagyon élveztem. Talán azért, mert én azt hiszem, hogy a drágakő értékéből nem von le semmit, ha azt használt újságpapírba csomagolják és cukorspárgával kötik át . . . Őszintén remélem, hogy gondolataimmal nem bántottalak meg, Lajos Bátyám. Tisztelettel és szeretettel, if j. Fekete István, Csikágó ÁLTALÁNOS HOZZÁSZÓLÁSOK nyílt level sz. l.-nek Kedves ITT-OTTS 1). Nem szabad többet helyet adni az ITT-OTTban a Duchon. féle, nyilvánvalóan nem magyar Írásoknak. Ezekkel csak zavart okoztok. Kár volt őket Ráttkayval szemben is védelembe venni, mert bár 3É
