Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)

1971-05-01 / 7-8. szám

is ha csak más arathatja le a búzát rajta, mert tudja, hogy azzal a másikkal, az aratóval 5 lényegében egy. így kell gondolkodnia a szétszórtság szántó-vető emberének.

Miután 1940-ben Északerdély hazakerült, a Királyhágón emlékművet állítottak fel a magyarok, emlékoszlopot, amelyre az ezeréves országhatárok voltak vésve, felettük "így volt'", alattuk "így lesz!" felirattal. Öt évre rá, amikor Váradot már az orosz birta, kimentek a helybeli románok, hogy azt a gyűlölt oszlopot végre ledönthesség. És kimentek a magyarok, akik még mertek szebb jövőről álmodni a veres csillagfényben is, baltával, kaszával, megvédeni azt. összekaptak, kiabáltak: de még mielőtt vér folyhatott volna, kirobogott Csúcsáról a szovjet helyőrség, s a vitézkedőket menten körülfogta. Erősen magyarázkodott mind a két fél, és az orosz hadnagy, mindebből egy szót sem értvén, berádiózott Csúcsára segítségért, Csúcsa felhivta a váradi parancsnokságot, s egy órán belül a helyszínen termett tolmácsostul maga a generális, aki nem orosz, hanem valami kálmükfajta volt. "Mi a baj, emberek?" kérdezte a hetvenkedőktől, s a románok tüstént előadták, hogy igy meg úgy, annak az időnek vége van, de persze a magyarok sem hagyták a magukét. Mindjárt látta is az öreg, hogy itt neki kell egyhamarjában okoskodnia ha azt akarja, békesség legyen. "Hát tényleg igy volt?" kérdezte a faragott térképre mutatva a románoktól, és azok, nem tehetvén mást, meghagyták, hogy az bizisten tényleg úgy volt. "No, ha úgy volt," szólott a kelet bölcsességével a kisöreg, "akkor az ott marad. Hogy hogyan lesz, azt nem tudhatjuk—azt levéshetitek." S igy történt aztán, hogy az az emlékmű még évekig hirdethette legalább a magyar múltat, ha már nem is a jövendőt.

Testvéreim, mi is úgy vagyunk, mint a kálmük tábornok. Visszatekintünk a múltba, a szivünkbe, s ott vésve találjuk a régi világot, sírfeliratot: "így volt." Hogy hogyan-lesz, azt nem tudhatja egyikünk sem. De hisszük, hogy a magyarok Istene, akire felesküdtünk 1848 március 15-ikén, nem hagy el ezután sem. Küzdünk s bízva bizunk abban, hogy szebb jövője lesz még a világnak, s a világban szeretett, féltett magyar nemzetünknek'

IRODALMI PÁLYÁZAT EREDMÉNYHIRDETÉS

A Kanadai Magyar írók köre novella-pályázatára negyvenhárom elbeszélés érkezett be. ^A legjobbakat a Kör antológiájának harmadik, folyó év karácsonya előtt megjelenő kötetében közli. A nyertesek a következők:

Első di.j ($20); "Ne menj el . . ." Verő Csaba, U.S.A.

Második dij ($15)s "Erdély csendje," "Erdély" jelige. A KMIK kéri az irót, közölje nevét és lakcímét.

Harmadik di.j (3 könyv a kanadai m. irók müveiből): "Ulysszesz a szakállas fügefák szigetén," Kabdebó Tamás, Quayana.

Könyjutalomban részesültek még az alábbi pályázók:

"Három emberöltő egy podgyászban, " Balatoni István,Kanadaf "Hazafiak a börtönben," "Trianon" jelige, K.K.L., Torontó; "így történt," Balatoni Julianna, Belgium; "Találkozásom Erdélyországgal," Ágoston Ede, U.S.A.; "Tallózás az óhazában," Nemeskereki László, Ausztria, és "Rákóczi Ferenc," Hargita Pál, Hollandia.

10