Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)

1970-10-01 / 1-2. szám

kel beszélnek, a német még beszédre, de már nem írásra használt nyelv.

3. állapot: A harmadik generáció szégyenli a német leszármazást, vagy elfelejti? mindenesetre nem törődik többé vele (macht von ihr keinen Gebrauch mehr). Az e'lnémetietlenedés befejeződött, a ,rver" nem szólal meg többé. Hogy a családi nevet is idegenre változtatják-e, lényegtelen.

E sémát, természetesen, nem lehet általános érvényűnek tekinteni, de egyéni megfigyeléseink szerint, sajnos, sok esetben az aszszimilációs folyamat a magyarság körében még sokkal'rövidebb idő alatt megy végbe. Ismerünk olyan magyar középosztályból származott családot, akiknek még otthon született gyermeke itt már csak szánalmasan makogja az "anyanyelvét" s az itt született gyermeke egyáltalán nem beszéli a magyart. Ezek az un. "reális" felfogású szülők, akik egy kézlegyintéssel intézték el a magyar megmaradás kérdését s hasznossági és gyakorlati érvek áradatával mentegetik mulasztásukat. A fájdalmas a dologban aztán az lehet, hogy ezek az újonnan bevándorolt, gyakorlati szempontú magyarok tulajdonképpen—nyelvi nehézségeik miatt—nem is tudnak lelki kapcsolatba jutni saját gyermekükkel, akit aztán az idegen nyelvű és elvű társadalmi környezet nevel fel—idegennek. (Ám lehet, hogy az ilyen szülőnek nincs is szüksége szorosabb lelki kapcsolatra, mert nincs értékes értelmi és érzelmi átadnivalója a gyermeke részére.)

Sajnos, nem cáfolja meg von Lesch német vonatkozású sémáját az itt talált, jelenlegi amerikai magyar népállomány asszimilációs állapota sem. A század elején bevándorolt néhány száz magyar család leszármazottai között, akiket megismertem, egyetlen másod- vagy harmadgenerációs utóddal nem találkoztam, aki csak törve is beszélné a magyar nyelvet! A csoportosan bevándorolt és letelepedett magyarok, itt-ott, alapítottak ugyan, hazai mintára, magyar egyházközségeket, de ezek funkciója nem volt más, mint a bevándorlók lelkiszükségletének anyanyelvükön való kiszolgálása. A szülők kézenfogva elvitték ugyan magukkal ittszületett gyermekeiket a magyar templomba, de azok már az angol nyelvű iskola és társaság befolyása alatt állva, idegennek érezték magukat a magyar környezetben s onnan hamarosan szabadulni igyekeztek. A vasárnapi iskola magyar nyelvű, erőltetett bibliai leckéin kívül semmiféle intézményes gondoskodás nem történt a magyarság-tudat átp'lántálására és fejlesztésére. A nyelvtan- és szótárkezelésben járatlan bevándorló a gyermekétől tanult angolul, a gyermek a szüleitől népies beszédet magyarul s a családban kifejlődött egy hibrid angol-magyar nyelv, amit csak az ért meg, aki mind a két nyelvet ismeri!

A magyar jellegű társadalmi egyesületek üzleti jellegű biztosító társaságokká körcsosultak s hamarosan elvesztették magyar jellegüket. A magyar nyelvű heti- és napilapok, jó üzleti érzékkel, szintén csak a bevándorlók igényét szolgálták ki sekélyes nosztalgiás^érzelmeskedéssel, vagy az "Óhaza" vétkeinek brutális felemlegetésével, ahogy a szerkesztő olvasókörének Ízléséhez igazodva, kifizetőbbnek látta, de a magyar ifjúság számára nem volt mondanivalójuk se magyar, sem angol nyelven.

Nem csoda tehát, hogy ^magyar generációk elvesztek a magyar nemzet számára s e veszteségért nem az elveszett generációk ifju-13