Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-03-01 / 5-6. szám
miért is akar megtámadni Pogány, akiben egyébként jq értékes magyart tisztelünk és becsülünk? Ks "Volt-e 'magyar vallás' a kereszténység előtti időben?" -kérdi Pogány András, majd igy folytatja, saját kérdésére válaszolva; "Volt sámánizmus, mely a természeti jelenségek tiszteletében élte ki magát. Ipolyi Arnold . . . a 19. század . . . egyik legnagyobb magyar tudósa, az ősmagyar mitológia szerelmese, későbbi neves nagyváradi /katholikus/ püspök, akinek alapvető kutatásain alapuló megállapításait a mai napig sem cáfolták meg, a Magyar mythológia c. könyvében bebizonyította ezt." Mi az igazság evvel kapcsolatban? F; Ez egy rendkívül érdekes és rendkívül komplikált kérdés, de tulajdonképpen mellé lő a célnak Pogány amikor felveti, mert a tény az, hogy nem a kereszténység előtti, ezer év előtti világnézethez, "valláshoz" akarunk visszatérni, tehát ez a kritika nem helytálló. Ellenben Ipolyit épp azért támadta olyan élesen Csengeri Antal, épp azért kellett neki a saját künyvét mágjára hordani, mert katolikus püspöki létére le merte Írni s ki merte nyomtatni, hogy a magyarok már a kereszténység előtt is istenhivők voltak. A sámánizmusról szóló tétele Pogánynak igen labilis, ez elsősorban más un. finnugor népekkel való folklorisztikus analógiákból keletkezett. A természeti jelenségeknek tulajdonított csodás erő magában még nem vallás csak babona—a kereszténység is megtűrt mindenféle ilyen hiedelmet a maga vallásossága mellett (különösen a katolicizmus). De ami az ősi magyar "vallást" illeti;nem sokat tudunk róla, valószínű, hogy létezett, valamint az is valószínű, hogy nem volt a nyugati értelemben sem szisztematizálva, sem intézményesítve, bürokratizálva. Vallási fogalmakat a legmagasabb szinten nem lehetett nem ismerniük az ómagyaroknak, hisz történelmileg kimutatható az érintkezésük nemcsak a keleti kereszténységgel, de azendi vallással, a kazár "zsidó" vallással, a manikheizmussal, az iszlámmal és még a buddhizmussal is, mely a honfoglalás előtti időkben elérte a mai délszovjetunió nyugati ^térségét , a magyarok portyázási területét. Pogány a nyugati germán-katolikus mesét fújja csupán. Tudjuk pl., hogy Attila gyámolította birodalmában a nyugatiak által áriusi-eretneknek bélyegzett egyisten-hitet, de ugyanakkor üldözte a kereszténység trinitárius fajtáit egyetemben a nyugati egyházszervezettel, mely a túlvilág nevében már akkor erős evilági, politikai hatalmat képviselt. K: "Oly gyenge és gyökértelen" volt a magyar őshit, Írja Pogány, hogy "Szent István és közvetlen utódai apostoli munkájára 100 esztendő alatt eltűnt ... az egész kérdés már aktualitását vesztette a 11. század legvégén." Mit szólsz ehhez? F; Szent Istvánék nem vallási, hanem politikai okokból végeztek "apostoli" munkát, nem az örömizenettel, hanem éles karddal. Hogy munkájuk helyes volt-e avagy sem, vitatható, de önmagában nem is érdekes mai szempontokból. Hogy az un. "pogány" hitvilág nem volt oly gyenge viszont, mutatja az, hogy letűnésére majd 900~évvel Ipolyi, ha nagy hiányossággal is, még mindig két vaskos kötetet írhatott meg róla. Azok, akik a magyar népismével foglalkoznak nem mernének ilyen határozott kijelentéseket tenni e téren. K: Pogány teológiai szempontból is kifogásolja a magyar vallás gondolatát, mondva, hogy a magyarság evilági, a vallás pedig tulvilági fogalom, s hogy a kettő nem egy sikon "mozog" . . . F; Az intézményes egyházaknak erégi, elcsépelt tételére a fentiekben—a magyarság transzcendentális vonatkozásával kapcsolatban—úgy hiszem, már elég világosan kifejeztem álláspontunkat! Egyébként az egyházak minden fennhirdetett tulvilági kapcsolatuk dacára ebben a világban léteznek, munkálkodnak s csak ebben a világban gyümölcsöztethetik munkájukat. Meddig létezne a "tulvilági" egyház evilági anyagiak nélkül?
