Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-03-01 / 5-6. szám
Fi Magyarul azt, hogy természetfeletti viszonyokat keresünk a magyarságunknak, ill., hogy egy természerfeletti világgal akarjuk magyarságunkat összekapcsolni. Nos, számunkra ez a kérdés idejét múlta: mi már nem tudjuk olyan élesen elválasztani a transzcendentálist, a természetfelettit, az immanenstől, a természetbenitől. Ma már -vagy elfogadjuk, hogy Isten a világban, a világ Istenben van, vagy nem hiszünk Istenben egyáltalánsvéletlennek, cél- és iránytalannak tekintjük az egész kozmoszt és benne létünket. Más választék nincsen ma számunkra, s ha ma egy értelmes ember mégis középkori képletekben beszél, feltételezhetjük, hogy vagy nem egészen őszinte vagy legalább egy icipicit eszelős. És ami a magyarságot illeti e vonatkozásban: a magyarság létezése tény. Magyarok vagyunk: az Isten bennünk mint magyarokban él, és mi mint magyarok élünk Istenben--mindaddig, mig magyarok vagyunk. Az absztrakt "ember" nem-ember: magyarságunk a lelkünk szerves része. Mellesleg ez nem mont ellent Pogány középkori fejtegetésének sem: ő is azt Írja, "Istennek, hála a Gondviselésnek, van és kell hogy legyen szoros kapcsolata a magyarsággal: egész történelmünk bizonyítja ezt." Ezzel nem a "transzcendenssel" hozta kapcsolatba a magyarságot? K: "Volt már úgy," Írja Pogány, "amikor a magyar nemzettest súlyosan megbetegedett." Ezzel nemcsak a "neo-turánizmust" érti, hanem a hazai "elszaporodott szektások" jelenségét is. Utóbbiakról mi a ti véleményetek? F: A magyar nemzettest súlyos megbetegedéséről vallott nézetet osztom Pogány Andrással, írtam is róla abban a cikksorozatban ("Gondolatok a magyar vallásról") melyre ő reagál. Mi is ennek tulajdonit juk a szekták magyarországi, erdélyi, fel-és délvidéki valamint szétszórtsági-magyar elszaporodását. Mert itt, Nyugaton is, egyre több testverünk kerül a jehovistákhoz, babtistákhoz, a radikálisabb szektákról nem is szólva. Pogány ezt talán nem is látja, mert csak emigrációs körökben mozog. Ellenben másként értékeljük ki a tüneteket. Mi a betegséget nem a régi, Magyarországon elismert ill. befogadott egyházaktól való elhajlásban látjuk: keresztény teológiai szempontból, puszta bibliai alapon pl. a jehovisták képviselik talán a legszolidabb, legkonzekvensebb és leglogikusabb álláspontot, mégis általában megszállottaknak tekintjük őket. Mi is tömegpszichózist látunk a magyarság soraiban, de semmi esetre sem a "diadalmas világnézet" -ben látjuk annak a megorvoslását. A magyar lelki-betegséget a magyar életcél felnemesitése okozza, s csak a magyarságon belül lehet rá keresni a gyógyító irt. K: Pogány "néhány embernek, tán túlságosan ifjú és idealista csoportnak az emigrációs élet kényszerű szükségszerűsége és forró magyarságszeretetük ellentmondásá"-ból s az ebből keletkező "lelki törés"-ből származtatja a magyar vallás gondolatát. F: Ami a jelzőket illeti, láthatja, nem tizenévesekkel áll szemben. Egyébként az ilyen argumentum ad hominem mitsem mond a tények ellen. Az érdekes az, hogy az antikommunista Pogány itt klasszikus kommunista képletekben gondolkodik: Számára az ellentétek szülik az újat, nem az isteni kényszerből erednek. Mindegy, legyen igaza: ha már a marxista terminológiánál tartunk, a valóság az, hogy ezen "ellentmondások" kényszeréből uj, haladó szintézis született, a magyar vallásnak számunkra elkerülhetetlen szintézise. K: Pogány szerint "annyi ellentmondás és értelmetlenség van az egész kérdéskomplexumban, hogy nehéz azt annak rendje és módja szerint, logikus sorrendben megcáfolni." F: Ez ellentmondásos. Nem érti, mit mondunk. Nagy fába vágta a fejszét, nem tudja Icidönteni, s azt véli a fa a hibás, nem ő és nem a csorba fejsze. A furcsa a szemünkben csak az, hogy egyáltalán 23
