Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-03-01 / 5-6. szám
INTERJÚ "ÉJL"-EL A magyar vallás gondolata egyre jobban foglalkoztatja a szétszórt magyarságot, különösen az ITT-OTT Baráti Körét, melynek soraiban a kérdés először látott nyilvánosságot. Egy pár, alapvető fogalom tisztázására közli lapunk a következő interjút Éltető J. Lajossal, egyik társszerkesztőnkkel, aki mindeddig a legerősebb képviselője ennek az irányzatnak a lap oldalain. Az interjú Dr. Pogány^Andrásnak, a Magyar Szabadságharcos Szövetség fő vezető személyiségének "Mi is az a 'magyar vallás'?" c. Írása körül.forog, melyet a Katolikus Magyarok Vasárnapja febr.7.-i számában vezércikként hozott le. Ki Mi a véleményed Pogány cikkéről az ITT-OTT és a magyar vallás gondolatának képviselői ellen? F: Alapjában véve örülök neki,mert alkalmat ad arra,hogy rávilágítsunk bizonyos kérdésekre, melyeket nemcsak Pogány, de mások is felvetettek már. Pogánynak érdeme, hogy a legfőbb ellenvetéseket egr cikkben koncentrálta, s igy rákényszerit arra,hogy szisztematikusan megválaszoljunk rájuk. Egyébként helytelen a kérdés megfogalmazása: Pogány nem nevezi meg az ITT-OTTot, minthogy nem is tehetné, ^mert a lap nem azonos ezzel az irányzattal, hanem,mint a szétszórtság legszabadabb lapja, csak helyet ad ezeknek a gondolatoknak is. Ami pedig a gondolat képviselőit illeti, Pogány nem támad meg senkit sem személyesen, csak a gondolatot kifogásolja. Egy-két kitétele kivételével mindvégig udvarias, úriemberhez illő hangot használ. K: Milyen kitételek kivételével? F: A cikke végén kissé elragadja a szokásos emigrációs stilus,ott, ahol a "neo-turáni megszállott"-akat Maóhoz küldi. Ezt persze kommentárra sem tartom érdemesnek. K: Maótól eltekintve, van valami alapja a neo-turánizmus emlegettéisenek? F: Ami minket illet, nincsen, és kiváncsi volnék, hogy^Pogány egyáltalán honnan veszi ezt. Ő maga igen helyesen mutat rá arra, hogy ilyesmivel a 20-as években foglalkoztak egyesek,nevezetesen az Etelközi Szövetség és más titkos, fajvédő szervezetek, melyek elég tekintélyes világi és egyházi személyiségeket számláltak tagjaik közt annakidején, beleértve a magyar kormány legmagasabb tisztviselőit is. De ezek a gondolatok már akkor megbuktak,nem is volt soha semmilyen tartós szellemi alapjuk. Amiről itt szó van, annak semmi köze nincs a 20-as évek mozgalmaihoz. Vannak talán az emigrációban, akik ilyen álmokba ringatják magukat,olyan elkeseredettek, akik még Maóban is megváltót látnak--ezeket azonban csak sajnálni tudjuk, s nem szeretnénk, ha valaki is összekeverne velük. Ks Pogány szerint egy "elenyészően kis csoport" vagytok, akikre szót sem érdemes vesztegetni. Mik a tények számotokkal kapcsolatban? F: Ha azt nézzük, kik mernek e kérdéskörrel nyíltan foglalkozni, ma még talán igaza van. A szétszórt magyarság még nem tanult meg a nyugati szólás- és vallásszabadsággal élni, sokan még félnek a régi magyar rendszertől s azoktól, akik azt naivan, a mai napig is, csökönyösen képviselik itt, tekintet nélkül arra, hogy erőszakoskodásuk biztos halált jelent a szétszórtságra nézve. Az emberek még félnek az emigrációs magyar establishment támadásaitól, nem veszik észre, hogy az már régen harcképtelen és steril. De magánkörökben ez a téma foglalkoztatja a magyarságot a legjobban, és ez logikus is, mert ez az irányzat nyújtja hosszú távon a legtöbb külföldön élő magyarnak a legerősebb reményt. Pogány rosszul van informálva, úgy látszik csak messziről ismeri azt a népcsoportot—a magyar emigrációt ill. szétszórtságot—melyet úgy véli,egyedül ő és társai képviselnek 21
