Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-03-01 / 5-6. szám
gizálunk: együttműködünk—nyelvész a nyelvésszel, tanitó a tanítóval, költő a költővel, magyar a magyarral. Még sok a nehézség és az akadály. Probléma az idő, a távolság, a pénz, a szervezés, munka. Félünk is még néhényan saját "hatalmasainktól" meg egymás politikai propagandájától is. De a félelmeket, a szólamháborut, a viszálykodást, az óvatoskodást kezdi már felváltani az alkotó, aktiv, közös cselekvés. Keressük, együtt keressük a módját; hogyan lehetne elérni, hogy hatalmi, politikai, ideológiai célok akaratlan szolgálása nélkül,azoknak való kiszolgáltatottságtól mentesen, a közös’ jövőt tudjuk éoiteni egymást segítve. Keressük, együtt keressük a módját: hogyan tudnok a magyar szót, betűt, dalt, verset, regényt külföldön született gyermekeinknek is átadni, mint kincses örökséget. Az idő, a huszonötödik óra sürget: ha mi most nem találjuk meg egymás kezét, gyermekeinktől is megtagadjuk az egymásratalálásnak, az egymás megértésének, segítésének, gazdagításának a lehetőségét. Akkor mi is okai leszünk annak, ha ők már nem lesznek képesek szót érteni sem magyar kultúránk múltjának, jelenének és jövőjének legkiválóbb jaival, sem egymással. S hogy szavait idézzük annak, aki, bár talán a legtöbbet tette létrejöttéért, az anyanyelvi konferencia megnyitását már nem érhette meg—Váci Mihály költőnek szavait: Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kellí Tenni most kell és leheti Rajtunk múlik, mindannyiunkon, közösen és egyénileg . . . Somerset, N. J. mm mm mm Cslkágó \A csikágói egyesületek több mint 100 csomagot küldtek a magyarországi árvízkárosultaknak. Ebben ITT-OTT-osok is résztvettek egyénileg és egyesületeken belül. Az alábbi egy köszönőlevél egy magyarországi testvérünktől: Tisztelt ismeretlen és becses családja' Nem is tudom hogyan tiszteljem meg önöket, hogyan szólítsam meg mirt egy ismeretlen. De bocsánatot kérünk családommal együtt, meg kell, hogy köszönjük önöknek ajóságukat, amit értünk tetszettek áldozni. Ez nekünk nagy meglepetés volt a számunkra. Ami azt illeti komoly ajándék és minden olyan szép és jó volt. Minden darab ránk való, mintha méret után lett volna küldve. Nem tudjuk'kifejezni önöknek milyen boldogok voltunk mikor megkaptuk a csomagot. A férjemmel csak néztünk egymásra, hogy ki volt az a jósá^, aki nékünk ilyen áldozatot tett. De hogyan is tudjuk megköszönni önöknek, nem is tudjuk kihez van szerencsénk, és hogyan jutott önökhöz a oontos címünk. Bárkitől került is vagy személyes ismerőse önök férjemnek csak köszönetét és áldást mindnyájoknak akinek része van ebben az áldozatban. Most pedig megkérjük önöket tessenek egy pár sorral értesíteni bennünket, hogy had tudjuk meg mégis kihez van szerencsénk. Bocsánatot kérünk, hogy sorainkkal zavartuk, de értesíteni akartuk önöket. Maradunk sok szeretettel férjemmel, Imre és Zsuzsika 19
