Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-03-01 / 5-6. szám
tel, melyre a magyar kultúra felépült. Mi Krisztus hegyibeszéde szellemében kívánjuk nevelni gyermekeinket ... A budapesti, látszólag liberál-kommunista kormány az általa nyomtatott tankönyvekkel akarja az amerikai magyar ifjúságot megmételyezni a magyar nyelv és kultúra megmentése ürügye alatt," S örülünk e BODNÁR GÁBOR vezetésével levezetett ankétnak, mely helyettünk is rávilágított arra a tényre, hogy a Magyarországon szerkesztett tankönyvek akkor sem lennének jók a külföldi magyar ifjúság részére, ha azt mentesítenék is a propagandától, mert tartalmilag sem felelnek meg az itteni követelményeknek. A tananyag témája ugyanis teljesen idegen a külföldön született gyermekek számára. Nincs más ut tehát, mint otthoni szakemberek bevonásával idekint megteremteni egy Tankönyv Bizottság szellemi és anyagi alapjait s politikai céljainak feladasa nélkül ezt a feladatot is vállalni. Ennek a közös munkának reményében, és becsületes jószándékod tiszte létben tartasaväTJ a véleménykülömbségek ellenére is, őszinte szeretettel ölel igaz barátod Tibor München Dr Nagy Károly: ELSŐ LÉPÉS—UTOLSÓ ÓRÁBAN (Beszámoló az 1970 augusztusi debrecenibudapesti anyanyelvi konferenciáról.) A hatvanas évek elején uj kibontakozás jelei kezdtek mutatkozni Magyarországon, főképp a gazdasági és kulturális életben. Kezdett lehetőség nyilni őszintébb vitára, dogmatikusan "elintézett" témák ujravizsgálására, "kényes" kérdések feltevésére. Egyik ilyen kérdés volt Magyarország és a külföldi magyarság viszonya. Nagy Öregjeink, Kodály Zoltán, Németh László, illyés Gyula, egyre többször hívták fel az ország figyelmét arra, hogy a magyarságnak egy harmada az ország határain kivül él és hogy ez veszteség helyett erőt is jelenthetne a nemzetnek. Kodály és Illyés személyesen is ellátogattak több országba a külföldi magyarokhoz és szorgalmazni kezdték a kapcsolatok nivós, humánus, politikamentes ápolásának kérdését. A csehszlovákiai, romániai és jugoszláviai magyarokkal a fiatalabb irógeneráció vette fel a kapcsolatot: sürü látogatások indultak irókhoz, iskolákhoz, kulturális szervekhez, folyóiratokhoz, egymás müveit kezdték tanulmányozni, közölni. Ugyanakkor Nyugat külföldi magyarjai között is megindult egy folyamat, amely az érzelmi alapokon túlmenően tudományosan és gyakorlatiasan is megpróbált kérdéseket feltenni, válaszokat kialakítani a magyarság-fenntartás, különösen a magyar nyelv megtartása problémakörében. Legalább két országban, az Egyesült Államokban, majd Kanadában, felmérések készültek a magyar iskolák, a magyar tanitás helyzetéről /Nagy Károly: "Magyar iskolák az Egyesült Államokban," Uj. látóhatár VIII, 2; Tamás József: "Magyar iskolák Kanadában," uo. XII, 277 Ez erőfeszítések hírei^ és a felmérések eredményei Magyarországon is ismertté váltak--a két ébredő és ébresztgető igény és erőfeszítés találkozott. E^találkozás fókuszpontjában Váci Mihály állt, az UJ. írás szerkesztője, később Szabolcs megye országgyűlési képviselője. Vácit mélyen érintette a külföldi magyarok sorsa: a külföldi magyar nyelv, magyar iskolák_ügyét aktivan magáévá tette, amikor leveleket, tanulmányokat, kritikákat és javaslatokat kapott e sorok Írójától az iskolák helyzetéről, a magyarorszádon kiadott tankönyvek hiányosságairól, a külföldi iskolák munkájáról, a belföldi magyarság ezügybeni tradicionális közömbösségéről. Váci irt, kilincselt, szaladgált, 15
