Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 1-2. szám
az amerikai nyelvű folyóirat, de öntudatos magyar ifjúsággal még nem találkoztam. Nem akarok senkit kritizálni. Csak szeretném ezzel is bizonyítani a már általam és mások által is annyiszor megirt felhívást, hogy nekünk—szétszóródott magyaroknak--elsósorban belső megerősödésre van szükségünk' Magyarságunk mélyebb kell, hogy legyen, mint a Paál László által megfestett Hortobágy vagy a Bánk Bán áriák. Hiába hivatkozunk magyar származású "befutott" emberekre. Magyar ifjúságunk csak a sikereiket látja. Lehet, hogy őket utánozni próbálva szintén sikert érnek el, de magyar szempontból csak származásuk jut eszükbe, mert a példának felhozott egyének is—egyet kettőt kivéve—sajnos már csak származásukban magyarok. Ez pedig csak statisztikai adatnak használható tény. A statisztika pedig az elmúlt valóságnak a képe, csak egyedül a múltat képes ábrázolni. Paál László képei nekünk "szentképekké" kell, hogy váljanak, és Petőfi és Ady versei esti imádságokká ahhoz, hogy a jelenben a jövőt építhessük! Ha ezt el tudjuk érni, akkor megtanulunk egy-két más nyelvet is, ha muszáj. Csikágó Id. Éltető Lajosi MAGYAR ASSZIMILÁCIÓS GONDOK ^Örvendetes jelenség, hogy a hazájától elszakadt, külföldön élő magyar ifjúság többsége lépten-nyomon, szóval és Írásban kifejezést ad annak a vágyának, hogy anyanyelvének és magyar lelkiállományának megmentésére megtalálja a megfelelő módot úgy, hogy a magyarság-tudatot a jövő nemzedékek külföldi magyar leszármazottaiba is átplántálja. Ez az ideális célkitűzés annyival is érdekesebb, amennyiben ennek a nemes szándékú ifjúságnak jórésze nemzetközi atmoszférában, a népek testvériség! elvét propagáló államrendszerben nőtt fel s mégis sokkal jobban irtózik egy idegen nemzet-testbe való beolvadástól s nagyobb ellenállást fejt ki az asszimiláció veszélye ellen, mint minden ezelőtti külföldre szakadt magyar népcsoport. Hisz akár a Rákóczi—, akár a Kossuth-féle emigráció sorsát nézzük, akár a század eleje óte egyénenként, vagy kisebb csoportokban az Egyesült Államokba bevándorolt sok tízezer magyar életútját követjük, azt tapasztaljuk,y hogy az az asszimilációs séma, amit K. C. von Lesch az Egyesült Államokba kivándorolt németekről készitett, nagyjában a magyarságra is érvényes, vagyis! 1. állapot! A bevándorló gondolkozásban és otthon beszélt nyelvében német marad, az üzletben és nyilvános életben angolul beszél. 2. állapot! Az országban született első generáció már kétnyelvű. A német az első helyről a másodikra szorul vissza? amerikai a^felfogási centrum (amelyhez az ember gondolatai, érzelmei és képzelet-világa igazodik), de még a szülők német felfogási centrumának élénk közrehatásával. Németül már csak otthon, a szülők12
