Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)

1971-03-01 / 5-6. szám

a "törlesztés"? Fiatalságunk elzárkózását az emigrációs magyar élettol a "sivár nivótlanságban, a giccsben és a középszer tomboló uralmában" látod. Pedig ez csak kis részben igaz. A társemigrációk fiatalságánál is ugyanez észlelhető; elzárkózás az idősebbektől, ez azonban világjelenség. Éppen kimenekült fiatalságunknak lett volna történelmi feladata, hogy a gyakorlati életből nem ismert kommunizmus tévedéseire a nyugati fiatalok közt saját tapasztalatai alapján hitelt érdemlően rávilágítson. Ennek a fiatalságnak és általában az értelmiségnek nem az az elsődleges feladata idekint, hogy tökéletesen megtanuljon magyarul. Mert ez a legjobb tankönyvekkel sem sikerülhet úgy az idegen kürnyezetben, mint egy otthoni fiatalnak, aki az anyanyelv termékeny burkában nő fel. Ezt a nyelvművelést egy-egy otthoni nyaralással jobban pótolhatja. A külföldi magyar fiatalságnak sokkal inkább feladata, hogy környezetének nyelvét tökéletesen elsajátítva az elnyomott magyar nép szabadságának szószólója legyen. Az otthonról külföldre sugárzott hazugságokat hitelt-érdemlően csak igy tudjuk megcáfolni. A magyarságtudatot tehát nem elégséges csak a népi zenén és táncon keresztül ápolni, hanem éppoly fontos a történelmen, irodalmon, gazdasági és politikai alapismereteken keresztül tudatosítani.

Személyes példán keresztül szeretném élővé tenni, mire gondolok. YVES DE DARUVAR, magyar apának és francia anyának gyermeke, akit francia anyja nevelt fel Párizsban s igy még magyarul sem tanult meg. A második világháborút mint franica páncélos tiszt küzdötte végig és a francia Becsületrenddel tüntették ki. DeGaulle mellett magas^politikai beosztásokat kapott. 1956 után magyar származására büszkén, minden magyarvonatkozásu francia könyvet beszerzett, hogy magyarságismeretét bővítse. Negyven éves fejjel kezdett el magyarul tanulni. Azóta egymaga többet tesz a magyar ügyért Franciaországban, mint az egész franciaországi emigráció. Munkájáról a Nemzetőr hasábjain keresztül tájékoztattuk az emigrációt. Tavaly, amikor megkörnyékezték, hogy hivatalos vendégként hazamenjen, a leghatározottabban elutasította, ugyanakkor több éves munkájának eredményeként francia nyelvű tudományos könyvet ad ki Trianonról, eddig ismeretlen francia források alapján. Nincs olyan ajtó, amit meg ne nyitna Franciaországban, amikor a magyar szabadság ügyéről van szó.

Ma már tudja a rendszer, hogy BOLDIZSÁR IVÁNok kiküldésével a néphez hü nemzeti emigrációt nem tudja leszerelni. Ezért küldtek ki csaléteknek eddigi munkája után megbecsült és ismert olyan nyelvészt, mint Lőrincze Lajost, aki a politikai összefüggéseket nem látva, jószándékuan hitt is missziójában. A hatalomnak nem az fáj, h°gy fiaink hibásan beszélnek magyarul. Ma ez fájna, akkor az anyaország határán meghúzódó milliós magyar tömegek kulturális síkon való művelésével is törődne. A mai magyar kormánynak azonban döntő érdeke, hogy legalább közömbösítse annak a fiatalságnak a helyzetadta energiáját, mely a magyar szabadság ügyében ma is komoly eredményeket tudna elérni. Itt van az a váltó a sínen, ahol az emigrációs hivatás mellékvágányra tolódik. Ha Nagy Károly politikai tudományból doktorált, amerikai diplomával a zsebében találhatott volna más módot is a nép szolgálatára.

Nem értem ellenszenvedet azokkal szemben, akik a Republikánus Párt vonalán eredményeket értek el. Alkossatok Ti is olyan csoportot, amely^a Demokrata Párt vonalán ér el hasonló eredmányeket. De azokat hibáztatni, akik a másik, ma uralkodó pártnál eddig soha el nem ért kapcsolatokat teremtettek meg, előttem érthetetlen. Ezeknek a szabadságharcosoknak volt köszönhető, hogy egy napon négy szenátor és kilenc képviselő szólalt fel Erdély ügyében, hogy kapcso - latot tartunk a többi társemigrációval. Többszáz angol nyelven meg12